Sárospatak
Székelyhidi Zsolt

1973-ban született Debrecenben. Író, költő, zeneszerző, számítógépes grafikus, 2007-től a Spanyolnátha szerkesztője, 2011-től főszerkesztő-helyettese. Kötetei: Hoz (versek, Új Bekezdés, Miskolc, 1997), Zajtalanítás (versek, Parnasszus, Budapest, 2004), Jega Jade — Háborúban született (regény, Kossuth Kiadó, Budapest, 2009), Ördöngős (Spanyolnátha Könyvek, 2009).
Az 1995-ös Miskolci Tavaszi Diáknapok különdíjasa. 2007-ben Junior Parnasszus-díjas, 2008-ban a Kossuth Kiadó regénypályázatának első helyezettje Zöllner Marcellal.
1999-2004 között a Chautauqua zenekar (http://chautauqua.underground.hu) alkotója. Cédéje: Of Your Eyes (Hipster Sound, Szolnok, 2003). 2005-től: soundZcapa (experimentális, zaj- és ambient zene; live-act-ek, http://www.myspace.com/soundzcapa), és Sepoq zenekar (industrial metal), 2006-tól Schlafwagen (dark ambient, dark wave, experimental noise, industrial zenei projekt). 2007-2008-ban a Parnasszus online szerkesztője. 2008-tól Susanna Laknerral közösen multimediális kísérleteket folytat. Munkájuk a II. Nemzetközi Spanyolnátha Küldeményművészeti Biennálén debütált. 2009-ben az Arnolfini Fesztiválon, az oregoni Fluxus Fesztiválon és a venezuelai vizuális költészeti biennálén szerepeltek.A Spanyolnátha Könyvek sorozatban 2009-ben jelent meg Ördöngős című kötete. A Jelenlét50, a HogyÖt, a Hunlandia, a Miskolc KapuCíner SPN-antológiák tervezője, szerzője. A Hunlandiát szerkesztőként is jegyzi.
LAPUNKBAN MÉG »
„két szép nagy alma
egy sárgarépa
meg néhány banán"
Falcsik Mari
Spanyolnátha, 2010 tél
Székelyhidi Zsolt
Bevezetés
A Zajzószer elsődleges célja, hogy egy viszonylag könnyen átlátható rendszerben összefoglalja és meghatározza a mára igencsak szerteágazóvá vált elektronikus zenei műfajokat és azok alkategóriáit. Kifejezetten elektronikus zenékről lesz szó, noha a kételkedő klasszikuszene-barátok szerint a legtöbb (ha nem minden) nótát le lehet játszani élőben, mint ahogy Aphex Twint is áthangszerelte már egy huszonvalamennyi főből álló akadémista skandináv és a legőrültebb nótái közül egy albumnyit lejátszottak élő hangszereken (igaz, néha több dobos kellett hozzá) (és bocs, de nem emlékszem most a nevükre).
Szóval elektronikus zene. Analóg (elektromechanikus) elven működő, zene létrehozására alkalmas (helyesebben kifejezetten annak szánt) eszközök már a XIX. század végétől léteznek (Teleharmonium, Thadeus Cahill találmánya, melyet 1898 és 1912 közt készített el, vagy ki ne hallott volna Leon Thereminről, aki 1920 körül állt elő a róla elnevezett kütyüjével), és a hangrögzítést is megoldották az 1930-as években (magnetofon /tape recorder/), amit a Musique Concréte úttörői már komponáláskor használtak. A mai értelemben vett elektronikus zene mégsem keverendő össze az elektronikus elven működő hangszereken játszott alkotással.
A különbség a programozás, vagyis a szerző nem „élőben” játszik, hanem elindít egy előre betáplált parancssort (megnyomja a play gombot, lásd: dobgépek), hangszínt vált (a szintetizátor, orgona előre elkészített hangzásai közül választ), esetleg a magnóról visszajátszott hanganyagot manipulálja tovább (pl. field recordings). Egy furcsa ellentmondással kell itt számolnunk: a gépeket (dobgépek, szintik, sequencerek, stb.) zenész mérnökök készítették el, programozták be, adtak neki ilyen, vagy olyan hangzást, variálhatóságot (pl. effektek). A zenének tehát, amit hallunk, valójában több köze van a gép megálmodójához, mint a zenészhez, aki az eszközt a boltban megveszi és használja. Vagy továbbmenve: a „zene” már benne van a gépben, s a felhasználó csupán előhívja a tervező variálhatóságával és kötöttségeivel együtt készre alkotott művét.
A Zajzószerben tárgyalt zenei fogalmak, műfajok mindenekelőtt a részben, vagy teljesen programozással előállított muzsikák leírására és meghatározására szolgálnak.
A zeneértők világszerte egyetértenek abban, hogy a House (ház zene, ahogy Zsírsátán mondaná) a legelterjedtebb az elektronikus zenék közül. Nem véletlen, hogy ezzel indítunk, az alműfajokat, a népszerűségét, a táncolhatóságát és sok minden mást tekintve listavezető, megelőzve mindent és mindenkit, (sajnos) a metált is beleértve. Parti zene a javából, s mindenki, aki szereti a nagy mellű bikinis csajokat a tengerparton, és magára szeretné lecserélni a hülye macsókat mellettük, annak muszáj megbarátkozni ezzel a műfajjal.
Most a House tehát, és mi várható még: a Breakbeat (minden, ami tört ütem); a Techno (az összes Roland dobgép, főképp a TR-808 és a 909!, no meg a 160 bpm); a Trance (a legérzelmesebb táncmuzsika — nem én mondtam); a Jungle (a Ragga, a Drum N Bass, a Dubstep, az Industrial, az IDM, az Experimental… hú, de szeretni fogom!); a Hardcore (minden, ami core, vagyis a végletek és az Electronic Body Music) és nem utolsó sorban a Downtempo (Ambient minden mennyiségben). Az elektronikus zene műfajai.
Jó, mi? Felkeltettem az érdeklődést, kétkedésre adtam okot, felháborodott kellőképpen, aki úgy érzi, ért valamicskét a zenéhez és felmosolyodott az olvasók többsége, aki nem csak érteni szeretné, hanem élvezni is. Ó, hát ez a cél! Az eligazodás együtt jár a skatulyákkal, és a skatulyák az ellenszegüléssel. A Zajzószer meg szeretné mutatni, hogy bármennyire is ódzkodunk a besorolásoktól, azok mégis léteznek. Felismerjük például a Disco-t, de ismerjük-e a New York House előadókat, akik a nyolcvanas évek legelején alkottak? Hallottuk őket, a nóták ott vannak mindenki fejében, s mégsem? Vagy rémlik esetleg a Run DMC It’s Like That-je (Jason Nevins-szel közösen), amit bárhogyan is akarunk, nem tudunk a hip-hophoz sorolni, mert a 4/4 basszus lábdobok másfelé terelnek el?
A Spanyolnátha lapszámbemutatóihoz igazodva minden negyedévben egy-egy fent említett műfajt elemzünk ki, reményeink szerint mindegyikhez magyar előadóktól hozhatunk példákat, bemutatjuk a neten létező magyar kiadókat és ízelítőt nyújtunk a munkásságukból, a hozzájuk tartozó alkotók zenéinek segítségével.
A Zajzószer nem első a sorban, ami megpróbálkozik rendet tenni a tömegével létrejövő elektronikus zenék katyvaszában. A rovat írója évek alatt sokat tanult és sokat felejtett külföldi rádiók (főképp netrádiók), netkiadók és néhány elszánt zenész által készített forrásanyagok áttanulmányozása során, átböngészte a Wikipedia erre vonatkozó fejezeteit és ismeri Ishkurt. Mindazonáltal nem tévedhetetlen, így hát bármilyen észrevételt, megjegyzést, negatív, vagy pozitív kritikát szívesen fogad a muvszerk@spanyolnatha.hu e-mail címre és igyekszik hamar válaszolni, ígéri.




