Kékszakáll ímélje Juditnak - elküldve: 2006. 05. 10. 24:00

Légyittünkön nem várlak már kedvesem itt fenn.
Váramban látnod, s félned a titkaimat:
Mért jönnél ide, mért szép, bölcs, nemes asszonyi állat?
Átírná csókod és ölelésed a rím.
Két kezed, arcod, vénuszdombod versbe temetve
Mint elvont műtárgy már csak enyém lehet így.
Újabb titkot láttam reggel a görbe tükörben,
Álmomban jöttek késsel a szellemeim.
Isten véled, s tudd még: más lányt leltem azóta.
Nincs légy itt, légy ott, mert operába megyünk!

Judit ímélje Kékszakállnak - elküldve: 2006. 05. 10. 24:00

Légyott, én itt, nem látsz, kedves a zord palotádban.
Nem félek, láttam, tudd meg, a titkaidat.
Lennék múzsád mint nejed, orvosod és szeretőd is,
Szívem ritmusa ha hívja a rímeidet.
Lábaim, orcám, mellem, csípőm szóba kerülve
Mint epitáfium, így lenne tiéd, örök.
Nem lesz, másé, leltem olyan férfit, ki akár te:
Hajszálra; s nem kék, s nincs se szakálla - erős.
Isten véled, s tudd még, rólunk szól a darab majd.
Nincs légy itt, légy ott, mert operába' vagyunk=