Kérem, mutasson ajtót egy időre, fáradásom van s pihennék. Idővel ráhajlok még mellkasára, ígérem, s leheletével a nyelvem alatt aluszám magam mély álomba, s szoknyám ráncait is ellibentem még éhes tekintete előtt, ám nem holnap lesz, elhiheti. Holnap óperenciába van vágyódásom, s oda is leszek. Minden ígéretem elvész e módon, s haragját talán csitítja a tény, hogy mily zabolátlan vágyat érzek még mindig Maga irányába.

V.