Székesfehérvár
Vörös István
1964-ben született, két gyereke és 13 verseskötete van, ír prózát, drámát, tanulmányt, csehből (és néha németből, angolból) fordít. A Pázmány Péter Katolikus egyetem docense. Füst Milán-díjas, József Attila-díjas, 2004-ben a Tokaji Írótábor díját kapta. Legutóbbi kötetei: Švejk gyóntatója (Jelenkor Kiadó, 2007), A Vörös István gép vándorévei (Jelenkor Kiadó, 2009), Apám kakasa (Lackfi Jánossal, Noran 2004 Kiadó, 2009).LAPUNKBAN MÉG »
„két szép nagy alma
egy sárgarépa
meg néhány banán"
Falcsik Mari
Spanyolnátha, 2010 tél
Vörös István
Mezoszoprán levélária Kékszakállnak
Ahová várnak, hiába várnak,
már minden zugát láttam a várnak.
Hangokat hallok, valaki szóljon,
egy magas C-től is meghatódom.
Szakállad, herceg, mért vágattad le,
hadd látom végre, csakugyan kék-e.
Mert az én lelkem sose volt lila,
nyakkendőnek kell úgy dalolnia.
Madárvész szárnyán jön a félelem,
hogyha nem félsz, hát aludj énvelem.
Csupa baj vagyok, tripperes, AIDS-es,
ha nem tudsz várni, dönts keritésnek.
Köhögök kicsit, mert jókedvemben
madarat fogtam alkonyi csendben.
Vadkacsa csőre csípte az arcom.
Ne is hív többet! Nem megyek. Alszom.
Ízes Vera
(Már nem a te Verizmód, hanem akinek a levelet diktáltam:
Vörös Istváné)




