a bazilika figyel fentről
kívülről konstatál
árnyékán keresztülfut valaki
hátizsákja könyvekkel megrakva
átszalad a régi tizennyolc éves
a harmincas jön szembe vele
hogy együtt essenek be vizsgára
vizsgáról vizsgára
vizsgáról kocsmába
korsó sör mellett nevetni
ma másokkal
azon min a régi éppen-felnőtt
akkor másokkal
keresve egymást ott
hol az egykori tizennyolcas nem talált
keresve együtt azt
mit a mostani harmincas sem talál
s talán soha nem is fog
csak annyival több már
hogy megismeri régi magamagát
hogy tudja
minden más és semmi sem
ma is kilencvenhárom van
és kétezeröt
s míg odalent
odabent az ódon kapun benyit
már kívülről
fentről
árnyékból konstatálja
önmagát

nagyapám építkezhetett így
ötvenegyben
bontásból visszamaradt cserepekből
bombázás után kimentett féltéglákból
szomszédok nevére szóló
mész- és cementjegyekből
helyi pártvezérecskék
leereszkedő cinkos kacsintása mellett
így épült ház a családnak
így lett összekaparva az
mi lényeg
harsogó öndicsőítés
zakatoló mozgalmi indulók
éjszaka felbőgő fekete Volgák
hajnalban berregő csengők kakofóniájában

harminc évre rá
amikorra apám építkezett
a régi építőanyag használhatatlanná porladt
egy élet munkája
sitt és törmelék
még úgy-ahogy megfelelt
nyúlólnak fássufninak lomtárnak

így gründolok össze ma én
ahogy nagyapám építkezhetett ötvenegyben
reklámblokkok hangrobbanásainak
másodpercnyi szüneteiben
apró lakot a csendből
így keverem ki
szivárványszín plakátokból
a fehéret és a feketét
így építek fel
óbégató szalagcímek között
betűről betűre
valamiféle igazságot

ha másra nem
még úgy-ahogy megfelelhet egyszer
fiamnak
hátha jó lesz
nyúlólnak fássufninak lomtárnak
belepakolni
jószágot kacatot
zsivajgást és hazugságot