Szekszárd

Baka István

Baka István(Szekszárd, 1948. júl. 25. - Szeged, 1995. szept. 20.) 1948-ban született Szekszárdon. Hétéves koráig Bátán és Tamásiban laktak, 1956 márciusában költöztek vissza Szekszárdra. Második osztályban már Vernét és Jókait olvasott, nyolcévesen verset írt. A Garay János Gimnáziumban érettségizett 1966-ban, orosz tagozaton. Önképzőkör, színjátszókör, versmondás, zene, Tolsztoj és Dosztojevszkij eredetiben: a diákévek legboldogítóbb elfoglaltságai. Egy év hódmezővásárhelyi katonáskodás után, 1967-ben kezdte meg tanulmányait a JATE magyar-orosz szakán. Megismerkedik Ilia Mihállyal, aki első verseit 1969-ben közli a Tiszatájban. Az 1968-as csehszlovákiai bevonulás sokkja. 1969-ben házasságot köt csoporttársával, Ökrös Tündével. /Később két gyermekük születik: Ágnes (1973) és Tamás (1978)/. 1971-1972-ben egy egész tanévet Leningrádban tölt és életreszóló barátságot köt a periférián tengődő, de lázas szellemi életet élő orosz-zsidó intelligenciával, akik beavatják a szamizdat irodalom olvasásának misztériumába. Itt olvas először Brodszkijt, Mandelstamot, Szosznorát. Rádöbben magyarságára, Magyarország provincia-mivoltára. Ennek hatására kezdi magát nemzeti elkötelezettségű költőnek vallani, aki azokat a létélményeit fogalmazza meg, amelyek másokéival közösek. Két esztendőnyi szekszárdi tanárkodás után került vissza 1974-ben Szegedre. Szekszárd pedig bevonult a kisregények világába, hogy a költő prózájában boldog kamaszéveinek, meg nem valósult ábrándjainak és városélményének színtere legyen. A Kincskereső című gyermekeknek szóló irodalmi lap munkatársa, főmunkatársa, majd főszerkesztő helyettese lett. Szerkesztőségi szobája az idők során Szeged egyik fontos szellemi műhelyévé vált. 1993 őszén nagy sikerű műfordítás szemináriumot indított a szegedi egyetemen. Költészetére legnagyobb hatást műfordító munkája mellett a komolyzene gyakorolta. Verseinek szonátaformája - saját megfogalmazása szerint - zenei hatásra alakult ki.

„két szép nagy alma

egy sárgarépa

meg néhány banán"

 

 

Falcsik Mari
Spanyolnátha, 2010 tél

 t á m o g a t ó n k