Visben beleestem egy feneketlen
lyukba.
A halászok azt beszélték, hogy
furcsa vagyok és túlságosan emocionális.
Egyszer ezt mondták:
A pasast, aki mezítelenül járkál
és egy svéd lány karját fogja, meg-
öljük majd.
Amikor a kés hegyétől megmenekültem,
Splitből egy
táviratot kaptak:
Tiszta szerelem,
mély, őrült és egyértelmű.

A skizofrén főnök viccből
alattvalói tagjait levágja,
a pederasztia megszállottja,
és az engedetlen katonák fejébe
arany fogait bevájja, péniszükébe,
sokáig kéjeleg míg a részegségtől
mája tönkre nem megy s aztán máj-
pástétommal teli pofával heverészik rá
pár patkány.

***

Ne félj a mentális bűnözéstől,
az érzelmi őrjöngéstől és
a hermetikus versektől, ne félj
a részegektől és a létezés
széthányt terheitől, ne félj
a pasik huhogásától, akik
percepciója pár tyúkszintagmára
fókuszált, ne félj
és maradj velem, hogy átadhassuk magunkat
a test mozgásának,
hogy úriasan megkerüljük a nyelvet,
ne, ne félj a rossz dramaturgiától,
hisz saját időnkbe vagyunk fúródva,
mely megad mindent:
metafora nélküli két szép testet.

****

Csak azon az úton
mozdulok, ahol lazán
hordhatom a bolondság páncélját.
Ezért szeretlek.
Te csak azon az úton
mozdulsz, ahol cipőid
megmaradnak a realitás
barna földjén.
Ezért szeretsz.
Ha majd útjainkat keresztezzük,
már nem fogjuk szeretni egymást.

***

Ne beszélj már:
az utcák a tenger és a rozmaring
illatát árasztják, amikor
felemelem a szoknyád.

Tampont szopnak régi menstruációval
átitatva orrlyukukba és seggük
lyukába dugják, néha pedig a
melankólia könnycseppje ragyog a
szemükben és óh, orosz rulettet
játszanak, mert mi másnak
lehetne értelme.

Ó, amikor az emberi-ördögi mag
a kecskét nemzi, ó mekktermékenyül,
vemhes hizlalt meee beszippantódik
a zavaros őrültség halálos spermiuma,
a beee csupán csak egyfajta boldogsága
a többrétegű semmi végső kiáltásának.

Lakásunkba feljárnak
kéjsóvár hajzselés egyének, züllött sámánok,
felületes szeretők, fagyott mosolyú emberek,
dagadtak, akik levegő után kapkodnak,
részegek és egyszerűen szólva többé-
kevésbé idióták.
Nézegetik a könyveket, a kazettákat és
jósággal teli szájjal
dramatikus idegen táncokat mutatnak be,
miközben én az üres üvegeket számolgatom.
Mert e barmok közül feleségét
egyik se kínálta fel nekem,
végül is hadd írjam le ünnepélyesen,
hogy pillanatnyi érzéki kielégülésemet
egymagam veszem kézbe, mint a verseket, az intimitásban,
különben pedig ezeket a javakat egyértelműen letagadom,
hogy ne tűnjek erkölcsi megrontónak, disznónak
vagy esetleg idiótának.