Szlovén_átplánta

Tomaž Šalamun

Tomaž Šalamun1941-ben született Zágrábban. Néhány évre rá szülei Ljubljanába költöztek, ahol az általános iskola első osztályát végezte el, majd egy évig Mostarban volt és utána az érettségiig a tengermelléki Koperben folytatta tanulmányait. Apja gyermekorvos, anyja művészettörténész és könyvtáros, Katarina nővére műfordító, irodalomtörténész és esszéista, Jelka húga biológia tanárnő, a bátyja Andraž pedig elismert festő, úgyhogy az intellektuális családi környezet kifejezetten hatással volt költői pályájára. 1965-ben Ljubljanában diplomázott művészettörténelemből. Majd itt 1969-ben a Modern Galériának volt kezdő tudományos munkatársa és 1971-ben pedig a Képzőművészeti Egyetemnek asszisztense. Egy általános iskolában angol tanár is volt. Jelenleg önálló szabad művészként él Ljubljanában, miközben az amerikai egyetemeken tart előadásokat a kreatív írásról. 1964-ben megjelent ironikus és provokatív Duma című verse miatt és a Perspektiva folyóiratnál, mely politikai és társadalmi ellenállásáról volt híres, betöltött felelős szerkesztői szerepe miatt pár napra börtönbe zárták. 1970-ben 3 hónapos kisdoktori képzésen vett részt Pizzában. Ez év júliusában a new yorki Modern Művészetek Múzeuma (MOMA) hívta meg mint az OHO társulat tagját, amely a konceptuális és a konkrét költészet kifejlesztésével foglalkozott, ahol 1 hónapot töltött. 1971-ben az amerikai Iowa Egyetemre hívták meg (International Writing Program 1971-72-es tanév). Néhány ideig, mint doktorandus hallgató folytatott ott tanulmányokat az összehasonlító irodalomtudomány tanszéken. Később az amerikai Yaddo művészeti kolóniák meghívására még háromszor két hónapra volt az USA-ban (1974, 1979, 1986), ahol ideális lehetősége volt a versírásra (legtöbb verseit külföldön írta). Ekkor jutott el Mexikóba, ahol friss lendülettel írta versesköteteit és ahova gyakran szívesen vissza is tért. Érdekes, hogy már az 1969-ben írt verseiben megjelenik a Iowa kifejezés, anélkül, hogy tudta volna mit jelent és hol van ez. Ezen az útján ismerkedett meg Metka Krašoveccel (elismert szlovén festőnő), aki teljesen megváltoztatta életét és később össze is házasodott vele. Amerikában ismerkedett meg a beat-költészettel és a lingvisztikus iskolával és rajtuk keresztül fogadta be a dadaizmust, szürrealizmust és a pop-artot. Költészete a fantázia játékán alapul, amely aszociálisan ide-oda csapong a nem-szisztematikus mindennapi élettapasztalatok apróságai között és az önéletrajzi tényék között, valamint a különféle költői nyelvezetek, képzőművészeti alkotások, mitológiai és vallási ikonográfiák között. Egyik kritikusa az ironikus-miszticizmus kifejezéssel jellemezte költészetét. Mindezeket az elemeket pedig, mint egy utazó világpolgár fogadja magába, hogy személyesen feldolgozott élményeit enciklopédikus módszerességgel alakítsa szavakká és ezzel modernizálja a szlovén nyelvet. Az 1986-87-es tanévben Fulbrightbe kapott ösztöndíjat. Vendége volt macdowelli művészeti kolóniák new hampshirei szövetséges államainak, mint a Poetry Society of Amerika vendége pedig felolvasói turnét tartott az USA déli részén és New Yorkban. 1990-95 között nem írt verset. Előtte ugyanis 18 napon át öntötte magából a verssorokat, míg teljesen ki nem merült és majdnem kórházba került. Megátkozta egy időre a költészetet, mert benne látta magánéletének a legfőbb baját. Ekkor más úton próbált pénzt keresni. 1996 és 1999 között az amerikai Szlovén konzulátus kulturális attaséja volt. 1999-ben nyerte el az egyik legjelentősebb szlovén költészeti elismerést a Prešeren-díjat. 1963-64 között jelentek meg első versei, melyek forradalmi változást hoztak a szlovén költészet életébe és akinek még most se tudják „megbocsátani” a Póker kötetből való következő sorait: „Törzsem látványa elfárasztott, és kivándoroltam”. Első versesköteteiben, mint a Póker (1966; 1988) és a Pelerin szándéka (1968) ironikus és paródikusan játékos, igyekszik megszabadulni a hagyományosan ideális és esztétikai korlátoltságoktól, a felszabadult és bátor magatartás mellett foglal állást, ellenáll a lelkesüléstől mentes kisstílűségnek és kitágította a költői és nyelvészeti elemek megengedett határait. A hetvenes évekbeli köteteiben pedig a szokatlan és az ellenőrizhetetlen dolgok előtt tárulkozott fel és a nyitottságon és a világ végtelen változatosságai iránti érzékén keresztül szemlélte a szlovén életmódot, történelmet és jövőt. Itt újrafogalmazta a költő szerepét és helyzetét, aki mint alkotóművész az én és a felfoghatatlan között tölt be közvetítő szerepet. 1980-as évek után és a Dél-Amerikában élő indiánok ősi civilizációjával való megismerkedése után lobbanékony (eruptív) költészete egy mélyebb reflexióban, lelkiségben és érzésben nyugodott meg. Versei az elveszettség és az áldozat fájdalma járja át, küzdelemmel teli hűséggel, saját nyilvános másával dialogizálnak. Tomaž Šalamun a szlovén modernista költészet kiemelkedő alakja és az elmúlt 20 év számos költőjének az atyja, akit napjainkban a világ 10 legbefolyásosabb költői között tartanak számon Amerikában és másutt a világon, amint ezt már számos idegen közlemény is megírta. Legújabb versesköteteinek a nyelvezetét a legtisztább absztrakcióig radikalizálta, ahová legkönnyebben csak a beavatottak képesek követni, a hagyományos költészet kedvelőit pedig elképeszti a már asszociáció útján is alig egybeilleszthető szavak összekapcsolásával. A frissessége és az eddig megjelent 35 verseskötetének a költészethez való kompromisszummentes ragaszkodásával nagy hatással volt a fiatalabb szlovén és a világ más költőire, ugyanakkor verseinek számos idegen nyelvű fordítása is (45 kötet) nagy visszhangot fejt ki. A New Yorkban kiadott The Selected Poems of Tomaž Šalamun antológia kötete is említésre méltó, hiszen ezzel zenitjét érte el Šalamun csillaga. Ugyanis az Ecco’s of Modern European Poetry sorozatkötetében jelent meg. Magyarul 1993-ban Póker címmel jelent meg versválogatás tőle a Jelenkor Kiadónál. 2006-ban pedig „Megrozsdáll a szerelem, ha követelik” című szerelmes verseinek az antológiája jelent meg a Bábel Kiadónál. Amerikában a Harcourt Poublishnál az idén legújabb, még meg nem jelent kötetének (Oszlopok), már 1700 előfizetője van. Verseskötetei: Póker -- Poker (1966; 1988; 2000); A pelerin szándéka -- Namen pelerine (1968; 1993); Atollacskakacsafarkatvág (Más szerzőkkel közreműködve) -- Pericarežeracirep (1969); Zarándoklat Maruškáért -- Romanje za Maruško (1971); Fehér Itaka -- Bela Itaka (1972); Amerika (1972; 2000); Aréna -- Arena (1973); Sólyom -- Sokol (1974); Turbinák -- Turbine (1975); Imre (1975); Druidák -- Duidi (1975); Ünnep -- Praznik (1976); Csillagok -- Zvezde (1977); Az angyal metódusa -- Metoda angela (1978); A fény történelme narancssárga -- Zgodovina svetlobe je oranžna (1979); A vadak nyomában -- Po sledeh divjadi (1979); Versek -- Pesmi (1979); Maszkok -- Maske (1980); Ballada Matka Krašovecnek -- Balado za Metko Krašovec (1981; 2004); A fény analógiája -- Analogije svetlobe (1982); Hang -- Glas (1983); Szonett a tejről -- Sonet o mleku (1984); Soy realidad (1985); Ljubljanska pomlad – Ljubljanai tavasz (1986); Az idő mértéke -- Mera časa (1987); Eleven seb, élő nedv -- Živa rana, živa sok (1988); A gyermek és a szarvas -- Otrok in jelen (1990); Márk háza (novellák) -- Hiša Markova (1992); A nap igéi (válogatott versek) -- Glagoli sonca, izbrane pesmi (1993); Ámbra -- Ambra (1995); Fekete labod -- Črni labod (1997); Könyv testvéremnek -- Knjiga za mojega brata (1998); Tenger -- Morje (1999); Erdő és kehely -- Gozd in kelih (2000); Táblák (Table 2001); Onnét (Od tam 2003); Arkhilokosszal a Kikládokon (Z Arhilokom po Kikladih 2004); Napfogat (Sončni voz, 2005).

„két szép nagy alma

egy sárgarépa

meg néhány banán"

 

 

Falcsik Mari
Spanyolnátha, 2010 tél

 t á m o g a t ó i n k