Karácsony körül a télikabátom gombjai elkezdtek beszélni. Először egymáshoz, aztán hozzám. Szerencsére groteszk kis monológjaikat lejegyeztem, így már majdnem egy ciklusnyi gomb-versem van. Most pedig a lábaim kezdtek hangos csacsogásba. Pont aznap, amikor a tábor indult. Nehezen hallgattattam el őket, de megígértem nekik, hogy az otthoni feladatokat ők írhatják majd meg. Egyedül, ketten. Így született a Napló Láb Jegyzet.

A kedvenc fagyim az önsajnálat ízű. Teljesen bunkó dolog a nagymamámtól, hogy lila helyett pirosat hozott, iróniásat. Azt mondta félreértette amit kértem és olyat hozott, ami az ő kedvence. Pedig láttam a szemén, hogy tudja mi a helyzet, mint amikor kijelentettem egy hete, hogy az iróniás fagyi még az oroszkrémnél is tízezerszer rosszabb, mert a pici csokidarabok benne olyanok, mint a csótánypáncél.

A kedvenc fagyim az önsajnálat ízű. Teljesen bunkó dolog a nagymamámtól, hogy lila helyett pirosat hozott, iróniásat. Azt mondta félreértette amit kértem és olyat hozott, ami az ő kedvence. Pedig láttam a szemén, hogy tudja mi a helyzet, mint amikor kijelentettem egy hete, hogy az iróniás fagyi még az oroszkrémnél is tízezerszer rosszabb, mert a pici csokidarabok benne olyanok, mint a csótánypáncél.

xm

A világ első táviratát 1844. május 24-én adták fel az Egyesült Államokban, a Capitolium pincéjéből Baltimoreba, ezzel a szöveggel: What had God wrought (Mit írt (cselekedett) az Isten). Az utolsó táviratokat 2021. április 29-én lehetett a postákon feladni. Azonban volt egy különszolgáltatásunk, amit a szabályozás engedett: a feladó kérhette a táviratának meghatározott időben való kézbesítését, legkésőbb két héttel a feladást követően. Így a mi táviratunkat H-05.14. jelzéssel a mai napon kézbesítjük: így ő lesz az a távirat, amit valóban legutoljára kézbesítünk.

Zolkovics János, vagy ahogy mindenki hívja, Zolkó, lakásának erkélyén kopott hintaszékében ücsörög. Becenevét vezetéknevéből formálták barátai, de ő azt szerette volna, ha keresztnevén szólítják. János, Jani, Janó, mindegy. Vagy még inkább Jankó, Babszem Jankó meséje után, amit gyerekkorában százszor lepörgetett magának diavetítőn. Mindegy, máshogy alakult, magát azért titokban Jankózza.

„Ez az irány van most, irány
Néked, Jankó komám:
A vándorúton menni még
A szekszi nap porán.”

ydhny

A nevetésről azt írják, hogy olyan testi-fizikai és élettani reakció, amely a megélt boldogságról, élvezetről, pozitivitásról tesz tanúbizonyságot. Jóllehet, általánosságban komikus helyzetekben átélt mimikai megnyilvánulással és pozitív érzelmekkel társítják, de számos tényező befolyásolja a gyakoriságát, kifejezettségét, mint az életkor, kultúra, anyanyelv és az adott szituáció kibontakozása, illetve egyéni megélése. Körmendi Lajos jókat tudott nevetni a családban és a baráti társaságban is. Horváth Jóskával és Sarusi Miskával különösen. Jellegzetes nevetés volt az övéké, kicsit csibészes, és volt benne intelligencia.

ydrhs

Arra kértem kollégáimat, hogy az idén 15 éves Spanyolnáthát ünneplő programsorozatunk egyik akkordjaként a lap ez évi utolsó számában megjelenő Szerk. marasztal című blokkjába válasszanak egy-egy művet a folyóirat első évfolyamában megjelent bármelyik lapszámából, melyet bármilyen okból emlékezetesnek, visszaidézendőnek gondolnak -- méltónak arra, hogy hozzá írt „kommentárjaik" kíséretében az ünnep alkalmából újból felemlegethessük, „újraközölhessük" azokat.

Hamarosan frissítjük!

100 éve, 1918. december 1-jén halt meg Kaffka Margit író, költő, műfordító, tanárnő. Verseiben a hétköznapi lét apró mozzanatait, rezdüléseit szokatlan kifejezésekkel, a közvetlen társalgási nyelv eszközeivel jelenítette meg. Kaffka Margit első verseskötetét, illetve verseinek nagy részét Miskolcon írta.

A Spanyolnátha és a Magyar Küldeményművészeti Társaság 2017-ben indította a Luther kincse: hálózat című nemzetközi mail art kiállítás-sorozatát. A felhívásban leírtuk, hogy „Luther Márton 95 tételében több kincsről és azokhoz köthető hálókról/hálózatokról is beszél: az egyház, az evangélium kincséről is. A kiállítás Luther kincsét járja körbe: mit hagyott az utókorra a tételek megfogalmazója? Hogyan látja a ma embere földrajzi környezettől, felekezeti hovatartozástól függetlenül ezt az örökséget? A küldeményművészeti kiállítás a világ mail art művészeit hívja közös munkára: kérjük, hogy ki-ki a saját hagyományai, ismeretei, országainak szokásai szerint fogalmazza meg a reformáció ötszáz éves történetének jelentőségét, hajtson fejet Luther Márton történelmi cselekedete előtt.” A kiállítás anyagából idén ősszel a hernádkaki Templomkert Fesztivál a református templomban rendezett installációt.

A Spanyolnátha és a Magyar Küldeményművészeti Társaság 2017-ben indította a Luther kincse: hálózat című nemzetközi mail art kiállítás-sorozatát. A felhívásban leírtuk, hogy „Luther Márton 95 tételében több kincsről és azokhoz köthető hálókról/hálózatokról is beszél: az egyház, az evangélium kincséről is. A kiállítás Luther kincsét járja körbe: mit hagyott az utókorra a tételek megfogalmazója? Hogyan látja a ma embere földrajzi környezettől, felekezeti hovatartozástól függetlenül ezt az örökséget? A küldeményművészeti kiállítás a világ mail art művészeit hívja közös munkára: kérjük, hogy ki-ki a saját hagyományai, ismeretei, országainak szokásai szerint fogalmazza meg a reformáció ötszáz éves történetének jelentőségét, hajtson fejet Luther Márton történelmi cselekedete előtt.” A kiállítás anyagából idén ősszel a hernádkaki Templomkert Fesztivál a református templomban rendezett installációt.

A Spanyolnátha és a Magyar Küldeményművészeti Társaság 2017-ben indította a Luther kincse: hálózat című nemzetközi mail art kiállítás-sorozatát. A felhívásban leírtuk, hogy „Luther Márton 95 tételében több kincsről és azokhoz köthető hálókról/hálózatokról is beszél: az egyház, az evangélium kincséről is. A kiállítás Luther kincsét járja körbe: mit hagyott az utókorra a tételek megfogalmazója? Hogyan látja a ma embere földrajzi környezettől, felekezeti hovatartozástól függetlenül ezt az örökséget? A küldeményművészeti kiállítás a világ mail art művészeit hívja közös munkára: kérjük, hogy ki-ki a saját hagyományai, ismeretei, országainak szokásai szerint fogalmazza meg a reformáció ötszáz éves történetének jelentőségét, hajtson fejet Luther Márton történelmi cselekedete előtt.” A kiállítás anyagából idén ősszel a hernádkaki Templomkert Fesztivál a református templomban rendezett installációt.

xgmm

Ha azt kérné tőlem valaki, hogy egy szóval jellemezzem Györgyei Géza: Elhagyott harcmező című prózakötetét, némi töprengés után azt mondanám, hogy változatos. Változatos, mégpedig a szónak a kötet tartalmát illető terjedelmi, minőségi, sőt, akár kronológiai értelmében véve is. Tudniillik a kötet első négy írása, igazodva az életkori időrendhez a gyermekkor világába kalauzolja az olvasót. Ezeket a történeteket stílusosan egy gyermek szemével ábrázolja a szerző (Dani madarai, Eltitkolt ajándék, Az első találmány, Merre jártál fiam?), hogy ezt követően Az utolsó szerelem című novella lapjain már a kamaszkor élményeinek rejtelmeibe vezesse olvasóját.

ababn

ababn

Tomoceuszkakatiti vagy Gyugyu; az itt a kérdés: a választás, ami nem azt akarja jelenteni — esetleg: nem arra akar utalni —, hogy van választási lehetőség mindenki számára — esetleg: mindenki számára ugyanazok a választási lehetőségek —, hanem azt a kérdést veti fel: van-e ténylegesen, valóságosan, igazándiból a választásnak (mindenki számára?) lehetősége.

Nézed, kérdezte valaki a háta mögött, nézed, mi, de nagyon nézed. Nem én nézem, ő néz engem, morogta. Anyáddal viccelődjél otthol, te kis szaros, lökött rajta nagyot. Nem fordult hátra, a hangjáról megismerte a kövér rendőrt. Köllene, mi, a hifi-torony, az köllene, mi, kérdezte a rendőr. Ja, köllene a hifi-torony, az köllene. Akkor eredj, és dolgozz, ne az utcán kóricálj hajnaltól estig, azt hiszed, nem figyellek, tette rá nagy kezét a rendőr vékony vállára, de a fiú lerázta a nehéz medvemancsot. Nyugodtan figyelhet, engem nem nehéz figyelni, mert nincs miért bujkálnom senki elől.

Nézed, kérdezte valaki a háta mögött, nézed, mi, de nagyon nézed. Nem én nézem, ő néz engem, morogta. Anyáddal viccelődjél otthol, te kis szaros, lökött rajta nagyot. Nem fordult hátra, a hangjáról megismerte a kövér rendőrt. Köllene, mi, a hifi-torony, az köllene, mi, kérdezte a rendőr. Ja, köllene a hifi-torony, az köllene. Akkor eredj, és dolgozz, ne az utcán kóricálj hajnaltól estig, azt hiszed, nem figyellek, tette rá nagy kezét a rendőr vékony vállára, de a fiú lerázta a nehéz medvemancsot. Nyugodtan figyelhet, engem nem nehéz figyelni, mert nincs miért bujkálnom senki elől.

mindenekelőtt legutóbbi sürgős kérdésedre felelek, melyet kedvenc újságunk, a Munkásőr című hetilap keresztrejtvényének megfejtéséhez tettél fel. Persze nem vagyok benne száz százalékig biztos, de azt hiszem, a hétbetűs lengyel szívgyógyszer neve Benezol tán.

Túl a negyvenen:

töröm az angolt.

Mormolom magamban az igeidőket.

Nano elemeire töröm a szavakat.

River Deep, Mountain High.

Egy kicsit visszajárok a tavaszba,

a dolgok kezdetére.

Túl a negyvenen:

töröm az angolt.

Mormolom magamban az igeidőket.

Nano elemeire töröm a szavakat.

River Deep, Mountain High.

Egy kicsit visszajárok a tavaszba,

a dolgok kezdetére.

Daniel Arasse, a francia kultúrtörténet egyik jelesének világhírű könyve egy rádiósorozat 26 epizódját foglalja össze. A kötet számos nyelven számos kiadást megért, mivel szerzője úgy tud beszélni a művészetről, anélkül, hogy a szakmaiság csorbát szenvedne, hogy azt az átlagember is tátott szájjal képes hallgatni.

-lamblm

papírozunk uraim tollakat elő serényen nem érünk rá

és jönnek sorra tüzes nyelvek kedvén dalolnak

hősök pátoszok véresre harapdált szájú katonák

uraim a haza az ügy a kéziratlap szent és kötelező

A háború eposzát mondanád. Vitrinek mögé zárt robbanást.

Felborul a gránáthüvely, berezeg a plexi.

Összerezzennek a damillal függesztett kardok.

Helyesírási hibákat szúrsz ki a napszívta nyírfakéreg levelezőlapon.

xbÍDF

cxbyfbh

Évek óta minden hétfőn este hétkor Budapesten, a Marczibányi téren. Ha esik, ha fúj, ha süt a nap... Hol negyvenen, hol tizenöten-húszan-harmincan. Maroknyi vagy kétmaroknyi nép. Összességében mintegy háromszáz ember járt vagy jár ide mégis több-kevesebb rendszerességgel. Ez már egész kis kommandós-osztag. Az arra elsiető fitneszes hölgyek egyikét véletlenül ideigyekvőnek vélem: Kreatív Írásra? A válasz: Sajnos nem. Á, csak egy vacak fitnesz... Mi az a lélek zumbájához, a stílusok kardiójához, az érzelmek workoutjához, az emlékek spinningjéhez képest!

Hová lett belőlünk a táj? Miféle áldozatot kell bemutatnunk Tél Tábornok előtt, hogy visszatérjen a nagy fehérség? Kire figyeljünk, aki aztán visszafigyel? És mi jöhet még? Bibinke kérdezne, de nem kérdez, mert a kérdések öregítenek. A nagy horderejű provokációk korában élünk, jobb a sok kínos kérdést angyalésszel kicselezni. Hangulatjavító intézkedés gyanánt szóljanak helyettünk a szavak. Ahol megjelenik a veszély, ott előbukkan a menedék is. Téved, aki azt hiszi, minden direktben történik, és kihunytak a véletlenek.

Hová lett belőlünk a táj? Miféle áldozatot kell bemutatnunk Tél Tábornok előtt, hogy visszatérjen a nagy fehérség? Kire figyeljünk, aki aztán visszafigyel? És mi jöhet még? Bibinke kérdezne, de nem kérdez, mert a kérdések öregítenek. A nagy horderejű provokációk korában élünk, jobb a sok kínos kérdést angyalésszel kicselezni. Hangulatjavító intézkedés gyanánt szóljanak helyettünk a szavak. Ahol megjelenik a veszély, ott előbukkan a menedék is. Téved, aki azt hiszi, minden direktben történik, és kihunytak a véletlenek.

bhhsrh

Nem tudom, hogy szándékos volt-e Mikita Gábor törekvése, hogy a színházi zsebkönyvek modorában foglalja össze Miskolc két évszázados — pontosabban 190 esztendős — színháztörténetét. Bár Páholynyitogató című könyvének alcímében szerényen azt írja: Művek és művészek a miskolci színház színpadán, azért történeti összefoglalásról van szó, nem vitás. Színháztörténetet forgathatunk, annak ellenére, hogy nem szerepel benne minden igazgató neve, nem olvashatunk a színházépület históriájának minden állomásáról, nem követhetjük nyomon a színházi struktúra változásait.

A sorok széléről üzenek szigorúan

klasszikus hagyományok szerint.

A sötétben nem jól látok, csak tapogatózom,

de persze minden játékszabályt betartani

igyekszem

Például az erdő szélén várok

míg a fák kimenekülnek az erdőből.

A keret a feltétele a művészetnek. De ami keretben van, még nem feltétlenül művészet. Ahogy a puzzle-hoz szétvagdosott kép sem feltétlenül műalkotás. A művészet esetében a keret lényege a referencia: rátekintés a külvilágproblémára. A puzzle-nak nincs külvilágproblémája. Nincs képproblémája sem. A kép adott.

Volt egy magyar király Volt néki volt néki Két lánya három fia Testéből sarjadzott

Szép szál öt pulya Nem nevelte őket Semmi mesterségre Szántásra-vetésre Ménesterelésre Csordaterelésre Mert a lányok úrnőnek Vagy apácának

A fiúk meg királynak Vagy királynak Készültek természetesen.

Volt egy magyar király Volt néki volt néki Két lánya három fia Testéből sarjadzott

Szép szál öt pulya Nem nevelte őket Semmi mesterségre Szántásra-vetésre Ménesterelésre Csordaterelésre Mert a lányok úrnőnek Vagy apácának

A fiúk meg királynak Vagy királynak Készültek természetesen.

Volt egy magyar király Volt néki volt néki Két lánya három fia Testéből sarjadzott

Szép szál öt pulya Nem nevelte őket Semmi mesterségre Szántásra-vetésre Ménesterelésre Csordaterelésre Mert a lányok úrnőnek Vagy apácának

A fiúk meg királynak Vagy királynak Készültek természetesen.

Mindennapi tükreink

valójában már akkor éreztem hogy baj lesz
hogy számolni kell valami határozottabb beavatkozással
amikor az a macska átfutott előttem az úton
túl puha volt túl bársonyos és túl fekete
ráadásul vissza is kellett fordulnom
mert otthon hagytam a beutalót
az pedig manapság nélkülözhetetlen
csak nem képzeled hogy beutaló nélkül
jogod van az életben maradáshoz

Ezt a várost, ezt az utcát azért

tartják, hogy emlékezzem

rájuk.

*

Ipari vágány mentén

munkások, estére már unalomig

aszalódott ruhában. Az egyiket

ismerem, a másik a szeretőm

férje. Odamennék és mondanám,

hogy ez a nő akkor ragyog, ha simogatják

a köldökét, a kézfejét is közben, hogy főzzön neki

kávét, teát, egyszer kenje meg vajjal vékonyan

a zsemlét, mert ez a nő allergiás mindre, de

kis törődésért hajnaltájban rögtön feladja elveit.

Ezt a várost, ezt az utcát azért

tartják, hogy emlékezzem

rájuk.

*

Ipari vágány mentén

munkások, estére már unalomig

aszalódott ruhában. Az egyiket

ismerem, a másik a szeretőm

férje. Odamennék és mondanám,

hogy ez a nő akkor ragyog, ha simogatják

a köldökét, a kézfejét is közben, hogy főzzön neki

kávét, teát, egyszer kenje meg vajjal vékonyan

a zsemlét, mert ez a nő allergiás mindre, de

kis törődésért hajnaltájban rögtön feladja elveit.

Az időjárásos lány csak ült maga előtt és nézte az esőt. Közben énekelte magában Kern Andrást: Piszkosul esik. Kurvára esik. Ez nem volt benne. Enne. Valamit. Az esőről eszébe jutott az első. Olnáthának mindenről mindig eszébe jutott. Valami. Néha semmi köze sem volt ahhoz, amiről. De mégis. Végül aztán lett. Köze. Le. Lebb.

Nincs már homokművészet, homokkönyv, mesterek.

A kockával csak semmit dobhatunk. Hány

némaság?

Tizenhét.

A te kérdésed - a te válaszod.

A te éneked, mit tudhat vajon?

Hómélység.

           Óélyég.

               Ó - é - é. 

Antológia a 20. század második felének olasz költészetéből

Az utolsó reprezentatív modern olasz költészeti antológia 1965-ban jelent meg, Rába György és Sallay Géza szerkesztésében (Modern olasz költők, Magvető). Az azóta tartó hiányt az időközben folyóiratokban (elsősorban a Nagyvilágban) és egyéni műfordításkötetekben napvilágot látott, magyar nyelvű olasz költemények csak részlegesen mérsékelhették. Ennek felismerése arra indította a modern olasz költészet két legavatottabb kutatóját, Sallay Gézát és Szkárosi Endrét (mindketten az ELTE Olasz Tanszékének tanárai), hogy az olasz irodalomnak a második világháborútól az ezredvégig tartó, rendkívül termékeny időszakát fémjelző költői termés legjavából mértékadó antológiát állítsanak össze és részben fordítsanak.

  A munkába fiatal kutatókat és fordítókat vontak be: Andróczki Anett, Faragó Dániel, Gyertyános Éva, Mátyás Dénes, Puskár Krisztián, Szarka István Géza, Szilágyi Annamária, Tombi Beáta mellett azonban az itáliai költészet neves és tapasztalt tolmácsa, Baranyi Ferenc, valamint a kiváló italianista irodalomtörténész és műfordító, Szénási Ferenc is segítségükre volt.

Antológia a 20. század második felének olasz költészetéből

Az utolsó reprezentatív modern olasz költészeti antológia 1965-ban jelent meg, Rába György és Sallay Géza szerkesztésében (Modern olasz költők, Magvető). Az azóta tartó hiányt az időközben folyóiratokban (elsősorban a Nagyvilágban) és egyéni műfordításkötetekben napvilágot látott, magyar nyelvű olasz költemények csak részlegesen mérsékelhették. Ennek felismerése arra indította a modern olasz költészet két legavatottabb kutatóját, Sallay Gézát és Szkárosi Endrét (mindketten az ELTE Olasz Tanszékének tanárai), hogy az olasz irodalomnak a második világháborútól az ezredvégig tartó, rendkívül termékeny időszakát fémjelző költői termés legjavából mértékadó antológiát állítsanak össze és részben fordítsanak.

  A munkába fiatal kutatókat és fordítókat vontak be: Andróczki Anett, Faragó Dániel, Gyertyános Éva, Mátyás Dénes, Puskár Krisztián, Szarka István Géza, Szilágyi Annamária, Tombi Beáta mellett azonban az itáliai költészet neves és tapasztalt tolmácsa, Baranyi Ferenc, valamint a kiváló italianista irodalomtörténész és műfordító, Szénási Ferenc is segítségükre volt.

A liget eldobható dombon áll, eldobható füvön lehet megközelíteni, eldobható nyári délelőttön az eldobható ember leple alatt. Eldobható árnyék várja az eldobható embert a csendes eldobhatóban, és vaskos derekú fák oltalmazása is belejátszik ebbe az eldobható képbe, de talán jobb is, hogy ott az eldobható mindegy. A liget az eldobható lankán, eldobható finom füvecskével, eldobható virágokkal, eldobható gombák sokaságával, ó eldobható isten, de szép is az az eldobható ligetecske ott az eldobhatóban! Állok itt ezen az eldobható talapzaton, aztán senki nem tudja, hogy az eldobható arkangyal mit szárnyal itt az eldobható égboltozat alatt, mi is az eldobható ark, ó ark, ó ark, ráadásul eldobható szándékkal ideteremtve velem együtt.

A liget eldobható dombon áll, eldobható füvön lehet megközelíteni, eldobható nyári délelőttön az eldobható ember leple alatt. Eldobható árnyék várja az eldobható embert a csendes eldobhatóban, és vaskos derekú fák oltalmazása is belejátszik ebbe az eldobható képbe, de talán jobb is, hogy ott az eldobható mindegy. A liget az eldobható lankán, eldobható finom füvecskével, eldobható virágokkal, eldobható gombák sokaságával, ó eldobható isten, de szép is az az eldobható ligetecske ott az eldobhatóban! Állok itt ezen az eldobható talapzaton, aztán senki nem tudja, hogy az eldobható arkangyal mit szárnyal itt az eldobható égboltozat alatt, mi is az eldobható ark, ó ark, ó ark, ráadásul eldobható szándékkal ideteremtve velem együtt.

Életem gyermekkoromban két faluhoz kötődött, két egymás mellett élő faluhoz, Fertőszentmiklóshoz és Petőházához, belőlük indultam el, mindent, amivel azóta találkozom, az ott tapasztaltakhoz viszonyítok. Más volt az egyik, más a másik. Fertőszentmiklós a Sopront Győrrel összekötő útra fűződött fel, Petőháza ettől az úttól kicsit beljebb volt. Szentmiklós az én szememben mindmáig a klasszikus falut jelenti, a földhöz kötődött ott minden, földművelésből élt szinte mindenki, Petőházán viszont gyár volt, cukorgyár (gyár volt Szentmiklóson is, nádgyár, de az mégiscsak más volt, dolgoztam mindkettőben, tudom, hogy más volt).

Kedves Leányok, Asszonyaim s Feleségek!
Nektek „jó hír" - talán...
Valójában sovány,
kehes-repedt vigasz -
persze csak ha színigaz
s nem költői fikció,
vagy médiánkból spriccelő
fiktívre vett kis proklamáció,
hamis, sőt hír-telen hír,
mely gyorsan száll, és nincs ellene ír.
Kellő tapintatot kíván az ügy - remélem, értitek.
Kész van már mind a kulcs, az alkotójuk csak piheg,
s közben új kulcsok reszelgetésén s új műveken mereng, ...

Életem gyermekkoromban két faluhoz kötődött, két egymás mellett élő faluhoz, Fertőszentmiklóshoz és Petőházához, belőlük indultam el, mindent, amivel azóta találkozom, az ott tapasztaltakhoz viszonyítok. Más volt az egyik, más a másik. Fertőszentmiklós a Sopront Győrrel összekötő útra fűződött fel, Petőháza ettől az úttól kicsit beljebb volt. Szentmiklós az én szememben mindmáig a klasszikus falut jelenti, a földhöz kötődött ott minden, földművelésből élt szinte mindenki, Petőházán viszont gyár volt, cukorgyár (gyár volt Szentmiklóson is, nádgyár, de az mégiscsak más volt, dolgoztam mindkettőben, tudom, hogy más volt).

Életem gyermekkoromban két faluhoz kötődött, két egymás mellett élő faluhoz, Fertőszentmiklóshoz és Petőházához, belőlük indultam el, mindent, amivel azóta találkozom, az ott tapasztaltakhoz viszonyítok. Más volt az egyik, más a másik. Fertőszentmiklós a Sopront Győrrel összekötő útra fűződött fel, Petőháza ettől az úttól kicsit beljebb volt. Szentmiklós az én szememben mindmáig a klasszikus falut jelenti, a földhöz kötődött ott minden, földművelésből élt szinte mindenki, Petőházán viszont gyár volt, cukorgyár (gyár volt Szentmiklóson is, nádgyár, de az mégiscsak más volt, dolgoztam mindkettőben, tudom, hogy más volt).

miszerint megy hozzá, Lócihoz és önmagához is az időben, térben, hogy velük és másokkal együtt Poétai Almot képezzen

Nagy úrnak vendége leszek hát,
elfogadom hívásodat;
verseket mesélőknek szektát
kell csinálni. Víg másolat
úgy szület' a társadalomról,
ha a Poétai Alom szól.

Nátha — rhinitis acuta, vírusok és az emberi szervezet közötti kölcsönhatás hibája. Grippe. Constipación.
Spanyol — kasztíliai. Flamenco.
Spanyolnátha — többszöri mutáció. A test saját sejtjeinek elpusztítása. La Grippe. 40 millió halál. Az emberiség történetének egyik legsúlyosabb katasztrófája. 1918-19 — világjárvány. Több áldozat, mint az első világháborúban. A világ mintegy ötödét megfertőző betegség. Nem hadi cselekmény. La Grippe. Városok összes kórházának összes ágyán influenzás betegek. Zárt mozik, színházak, kötelező maszkviselet.

A buszból látszik hazafelé jövet:
mindenki egyszerre nyírta le a füvet
a háza előtt; az utca közepe táján
szemlátomást kaszával vágták, ott
kicsit tépett. Manapság ennyi szépség,
hamvasság kell csak, esetleg még,
hogy a meggyfákról patyolat szirom
havazzon a nedves járdalapokra.

A buszból látszik hazafelé jövet:
mindenki egyszerre nyírta le a füvet
a háza előtt; az utca közepe táján
szemlátomást kaszával vágták, ott
kicsit tépett. Manapság ennyi szépség,
hamvasság kell csak, esetleg még,
hogy a meggyfákról patyolat szirom
havazzon a nedves járdalapokra.

A román nyelvű kortárs irodalom intenzívebb jelenléte nemcsak a hazai műfordítás, de a kortárs magyar próza és líra változására is enged(het) következtetni. Az elmúlt és az idei évben négy olyan válogatáskötet is megjelent¹, amely a romániai irodalom elmúlt harminc évétől kezdődően annak jelenkori állapotáig szándékozik hírt adni. Az antológiákban szereplő műfajok felől nézve, nyilván terjedelmi okok miatt, elsősorban az elbeszélés és a líra különböző változatai kapnak nagyobb hangsúlyt, ezt pedig jól kiegészítheti az önálló kötetekben napvilágot látott számos kortárs román regény² jelenléte is. Tekintve hogy a fordítás elsősorban a célnyelvi értelmező közösségek érdeklődését vívhatja ki, az említett szövegek termékeny párbeszédre adhatnak alkalmat, illetve fordítva szintén igaznak bizonyul az állítás, miszerint olyan idegen nyelvű irodalmi alkotásokat ültetnek át, amelyek valamiképpen kapcsolódni látszanak a már meglévő vagy éppen alakulófélben lévő irodalmi diskurzushoz. Fordított szövegekről lévén szó, elengedhetetlen hozzátenni, hogy optimális esetben a magyar nyelven megjelenő mű a célnyelv befogadóiban képes működésre, noha szükségképpen valamiféle idegenről is hírt ad.

A román nyelvű kortárs irodalom intenzívebb jelenléte nemcsak a hazai műfordítás, de a kortárs magyar próza és líra változására is enged(het) következtetni. Az elmúlt és az idei évben négy olyan válogatáskötet is megjelent¹, amely a romániai irodalom elmúlt harminc évétől kezdődően annak jelenkori állapotáig szándékozik hírt adni. Az antológiákban szereplő műfajok felől nézve, nyilván terjedelmi okok miatt, elsősorban az elbeszélés és a líra különböző változatai kapnak nagyobb hangsúlyt, ezt pedig jól kiegészítheti az önálló kötetekben napvilágot látott számos kortárs román regény² jelenléte is. Tekintve hogy a fordítás elsősorban a célnyelvi értelmező közösségek érdeklődését vívhatja ki, az említett szövegek termékeny párbeszédre adhatnak alkalmat, illetve fordítva szintén igaznak bizonyul az állítás, miszerint olyan idegen nyelvű irodalmi alkotásokat ültetnek át, amelyek valamiképpen kapcsolódni látszanak a már meglévő vagy éppen alakulófélben lévő irodalmi diskurzushoz. Fordított szövegekről lévén szó, elengedhetetlen hozzátenni, hogy optimális esetben a magyar nyelven megjelenő mű a célnyelv befogadóiban képes működésre, noha szükségképpen valamiféle idegenről is hírt ad.

úgy tudtam a hideg elmúlik
a kitalált alakok

visszabújnak árnyaikba

persze hogy nem tehetek semmit
amíg az vagyok ami

talán majd holnaptól

mindig csak ez marad
még reménynek se mondanám