Spanyolnátha művészeti folyóirat

Cselenyák Imre

(Nem titok...)

Mi van veled mostanság, nem ismerek rád, mondod magadnak, bámulsz ki a vonatablakon, azon túl az elsuhanó táj, a fény, a színek, a formák, autók, emberek, állatok, nézed őket, de milyen jó ez az egész, remekül érzed magad. Pontatlan tehát az iménti kérdésed igeideje, az indulás előtti időszakaszra gondoltál, csak teltek-múltak a hónapok, és egyre kevésbé érezted megfelelően magad, nem titok, vártad nagyon ezt az utat, kiszakadni kicsit a rengetegből, amiben egyre kényelmetlenebbül bolyongtál, már az se volt a célod, hogy kijuss belőle, majd történik valami, az se baj, ha beleőrülsz, mindegy, hogy nappal van vagy éjszaka, meleg vagy hideg, semmi nem érdekelt. Szép lassan elemésztődtek előled a távlatok, homogén kétdimenziós felületté lett minden, mi körülvett, ócska díszletből épített céltalanul sivár látóhatár.
Most viszont itt, az intersziti büfékocsijában kortyolgatva a hosszúkávét külön hideg tejjel, egészen máshogy látsz, váratlanul képesnek érzed magad mindenre, szabadság bizserget, kívülről barátságosnak és élettel telinek látod az erdőket, a zakatolás testet s lelket melengető muzsika, ó, csak így lehetne örökkön-örökké, egy kicsinykét szívesen élnél köztelétben, fel-alá, ide-oda, utazni szépen s jól, felszabadulni, nem kötődni, csak nem megállni. Csak nem leállni? Nem, ez az igekötő rossz, sőt, romlott, hihi. De nem.
A száz százalék félelem, ami megőrjít, a csontvelő helyére furakodó rettenet, a daganatos nyelvhasználatod, a reménytelen tekinteted. Hogy nem tartozol sehova, nem vagy senki. Hogy ez nem valami úri gőg, afféle szombat esti póz, hanem a vértelen, sápadt valóság.
Mi történik akkor tehát?
Hiszen akkor hát persze hogy nem ismertél magadra s tetszik most a vonatozás. Adja neked a konkrét célt. Az utazást. Azt pedig követi valami, ami miatt megteszed az utat. Végig úgy érezheted, hogy számítasz. Címke s pozíció jár neked a dologban benne levésért. Aktivizálódsz. És ez így éppen jól van. Helyénvaló ez az állapot.
Dőlj hátra, engedd el magad, ne gondolj arra, mi volt(ál) ezelőtt. Élvezd az utazást.