Spanyolnátha művészeti folyóirat

Szekszárd

Szekszárd és Tolna megye képzőművészeti élete

Szekszárd és Tolna megye képzőművészeti élete nemigen választható szét, hiszen ma a megyében összesen 28 hivatásos képző- és iparművész él, s ebből 15-en Szekszárdon, a többiek a megye különböző településein. (A 28 főből 19 képzőművész, 9 iparművész). Viszonylag magas az amatőrművészek száma. Ez a szám tulajdonképpen az 1980-as évek elejétől, közepétől „duzzadt” így fel lévén addig a megye és ezen belül Szekszárd is a magyar képzőművészet térképén fehér foltnak számított. A megye egész területén az ezt megelőző évtizedekben változóan 1-4 fős „különítmény” élt, dolgozott így pl. Czencz János, Szabó Dezső, Molnár Mózsi György, Mözsi Szabó István.
Áttörést a 70-es évek vége 80-as évek eleje hozott, mikor hazatért s letelepedett néhány fiatal művész így Hopp-Halász Károly, Farkas Pál, Szatmári Juhos László, Baky Péter, Fusz György, Kiss Ildikó, Schubert Péter, Kontár (Juraj) György, Lőrincz Etel. Velük kezdett kialakulni egy meghatározó csoport, mely kellőképpen aktív, kreatív, s tehetséges társaság volt, s már eleve részesei, aktív résztvevői voltak a magyar képzőművészeti életnek, országos tárlatoknak számos egyéni kiállítás állt mögöttük itthon és külföldön. Ehhez csatlakoztak még Adorjáni Endre, Gáspár Gyula, Cyránszky Mária, ifj. Koffán Károly, Kemp Zsuzsa s néhány ígéretes fiatal tehetség. De Ők már a 90-es években.
Tehát a 90-es évek közepére kialakult egy mennyiségileg is súllyal bíró fiatal tehetségeket, érett művészeket is magába foglaló társaság, melyet, mire mindez összejött, sikeresen szét is bomlasztott a mindenkori hatalom oszd meg és uralkodj szemlélete, melyet a kultúra s művészet területén mindig sikerrel alkalmaztak, s segített ebben nekik a művészeket, kultúrát teljesen ellehetetlenítő gazdasági helyzet s a finanszírozás módja. Így mindenki egyénileg próbál érvényesülni, mely lehet éppen pozitív, negatív hatású is, de a város megye egészének művészeti életére mindenképpen negatív hatással bír.
Így él itt néhány meghatározónak mondható alkotóművész, aki munkájával jelen van az országos tárlatokon s viszi hírünket a nagyvilágba s az, hogy ők még itt élnek és alkotnak, úgy gondolom, másodrendű szempont.

A teljesség igénye nélkül néhány gondolatot Róluk, akik talán a legaktívabbak.

Adorjáni Endre szobrászművész elsősorban kisplasztikaival hívta fel magára a figyelmet. Erdélyi származása elsősorban a művek humorában, lelkünkre, érzelmeinkre ható emberi sorsábrázolásaiban jut felszínre s eredményez esetenként, megdöbbentő hatású műveket. „Szomjazók” című alkotása kisplasztikaként is remekmű, de igazából monumentális méretben tudná kifejteni hatását. Rendszeres résztvevője a Ravenna-i Dante kiállítás sorozatnak, kár hogy igen kevés műalkotás kerül ki kezei közül.

Baky Péter festőművész a szekszárdi Művészetek Háza igazgatója, a Ferencvárosi pincegaléria művészeti vezetője talán a legaktívabb — Szathmáry Juhos Lászlóval egyetemben — közszereplőként, művészeti vezetőként és képzőművészként.
„…Lírai alkata, érzelemgazdag világszemlélete autonóm emberábrázolásokat eredményez. Egy groteszk, szatirikus, szürrealista, expresszivista világ az övé. Az apró részletekben rejlő szépségek és rútságok felfedezésének vágya, a specifikusban meglévő sajátosság az, ami vonzza. Képes a lélek apró rezdülésének megjelenítésére. Furcsa erotika, nyomasztó megérzések, szomorú, színpad- és díszletvilága keveredik a vidáman összekacsintó ábrázolási móddal ..." (Angyal Mária)
„…A reális figurális részletek a geometrizáló absztrakt expresszionista felületekben szerves, érdekes együttest alkotnak. A pillanatnyi érzések nagy megjelenítő erővel törnek át téren és időn. Nagy jelentősége van munkáiban a figurák testbeszédének.”…(Knox)
Illusztrációk, egyedi grafikák, krétarajzok, olajfestmények monumentális murális munkák kísérik végig sajátos életpályáját, a Művészetek Háza vezetőjeként 3 országos jelentőségű kiállítást alapított Szekszárdon az Országos Színesnyomat Grafikai kiállítást a Szekszárdi Festészeti Triennálét és a Tendenciák című festészeti kiállítást, melyek triennálé formájában váltak országosan ismert komoly művészet-szakmai súllyal bíró tárlatokká.

Fusz György keramikusként indult, majd szobrászművészként is sikeres alkotóvá vált Ferenczy-díjas ma az PTE Illyés Gyula Főiskola Karának főigazgatója. Öntött samott s porcelán szobraival robbant be a szobrászati köztudatba, melyet szürrealista figurák, földön kívüli mitikus lények követtek rugalmas mozdulataikkal, furcsa kinövéseikkel, sajátos színezésekkel egy távoli vagy talán nem is oly távoli jövőt sejtetve, hogy az emberiség önpusztítása hová is vezethet. Manapság egy rendkívül leegyszerűsített „gyűrűvilágot” mintáz, mely nem nélkülöz némi szexuális felhangot. Művei vele együtt bejárták Európa, Amerika kiállító termeit.

Gáspár Gyula festőművész, bár a megyében él, viszonylag lazán kötődik mind a megyéhez, mind Szekszárdhoz, de résztvevője a közös kiállításoknak. Rendkívül finom vonalú, ritmikus grafikái, erőteljes színeiben, kompozícióiban is monumentális festményei folyamatosan jelen vannak az országos tárlatokon. Alkotásai nyitottak, a befogadó bármely bonyolult kompozíciójához könnyen talál utat. Érdekes ez Adorjáni, Szathmáry és Gáspár összevetésében, hiszen mindhárman Erdély szülöttei s más értelemben ugyan, de ez a jellemző mindhármukra igaz.

Hopp-Halász Károly festőművész elkötelezett avantgard figurája a magyar képzőművészetnek a 70-80-as évek magyar avantgardjának ismert, elismert képviselője geometrikus kompozícióival, vegyes fotókat használó kompozícióival gyakran találkozunk tárlatainkon s rendszeres résztvevője volt csoportos munkáknak, sympozionoknak, performanszoknak. Alkotói munkássága nem fűzhető fel egy egyenes vonalra érdeklődő, intellektuális művészete számos területre invitálta, ahol is sikeresen játszott a lehetőségekkel.

Szathmáry Juhos László szobrászművész az erdélyi különítmény legrégebben itt élő tagja „megveszekedett szobrász”, alkotó, nincs üresjárata, folyamatosan szobrokat készít firkál, rajzol szinte mindig valamilyen alkotás létrehozására alkalmas eszköz van a kezében. Alkotói munkásságának szerves része az irónia, a groteszk, témája az ember az emberi kapcsolatok, konfliktusok. Művészete egyértelműen figurális művészet, még akkor is, amikor talán nincs is jelen a figura a humorosan kezelt viaszveszejtéses technikával készült plasztikában. Számos köztéri szobor alkotója.

Meg kell említenünk még három alkotót, Ruppert Jánost, Imre Pétert és Kovács Zoltánt. Ruppert és Imre szobrász, festő, grafikus is, Kovács „csak” fest és rajzol, ez utóbbit sokszorosított grafikák formájában.

Szekszárd művészeti életének egyik talppontja a Szekszárdi Művészetek Háza, mely említése nélkül nem beszélhetünk Szekszárd és Tolna megye kulturális életéről. Koncert- és kiállítóteremként megpróbálja a lehetetlent bemutatni, a kortárs művészet, művészek legjobbjait a klasszikus és útkereső lehetőségeket s a megyében élő kiválóságokat.