Spanyolnátha művészeti folyóirat

Petőcz András

(Legyen meg...)

Úgy döntöttél, hogy minden körülmények között boldognak kellene lenned. Sokat olvastál a témáról a neten, vettél könyveket, sőt, még könyvtárban is rengeteg időt töltöttél. Jegyzeteltél, fénymásoltál. Közben ismerőseidtől, rokontól, baráttól is azt hallottad, itt az ideje, hogy a boldogulásodra, a boldoggá levésedre, a boldogságodra koncentrálj. Légy végre boldog, mondták ezermillióan ezermilliószor. Ó, mennyit próbálkoztál, mennyit küzdöttél, mert igazat adtál nekik, hiszen hát hősiesen éltél keserűségben, szomorúságban, boldogtalanul, egyetlen másodpercig sem kóstolhattad az élet savát-borsát, de most már elég, elég, elég, változtasd meg élted, itt az idő, a te időd, jöjjön el a te kípszmájlod, legyen meg a te!
Amikor pedig sehogyanse sikerült, eldöntötted, felkeresel egy pszichológust. Az első alkalom, a lelki szüzességed elvesztése, a tűzkeresztségen átesésed olyan jól (rosszul) sikerült, hogy elmentél egy másikhoz is. Majd lett belőle harmadik, negyedik, sokadik, hogy idő múltán paphoz kezdj járni, hátha speciálisabb, komplexebb a te nagy problémád. Nem álltál meg tucatnál.
Persze nem lettél bölcsebb, hehe. Nem is azért hagytad abba, álltál le, úgymond, hanem mert elfogyott a pénzed, és a hócipőd is tele lett. Most itt ülsz az egyik törzshelyeden, nézed a testesen gőzölgő hosszúkávédat, a szinte remegő külön hideg tejedet, lopva bele-belelapozol és bele-beleolvasol a frissen vásárolt, eleddig kiadatlan Beckett-féle Az ember tragédiája-átiratba, ide-oda sandítasz a nagy- és kisvilági nőkre, és sehogyse érted, mi a jó büdös francot csináltál az elmúlt hónapokban. De tényleg.