Spanyolnátha művészeti folyóirat

Lapis József

Egy görög urna porszemei 2.

Médeia

Úszik a szembogár
létem levesében.
Királynői kacaj
termeim nem járja.
Életem egy rossz szekér,
utána mintha Iaszón szállna,
fülemig épp elér.
Gyeplő a lovak közt,
szép a lába, szép a válla,
szívemről épp letér.
Minden hiány eltörött.


Priamosz

Erős várak az én lelkeim.
Kapunk, mint koporsó, kemény.
Nem jó megoldás a remény.
Megdönthetetlenek terveim.
Ezt írjátok fejfámra, akhájok.


Patroklosz

A lét dőlésszöge
oly tompa, mint Trója ormán
a merülő fény.
Zavar a gondolat,
inog a kép,
esetlen az ajk.
A páncél derékban szűk,
csúszkál a marokban a gyeplő.
Barátom lova ideges.
A távolból Hektór közeleg,
dárdája hegyén kérdőjelként villog tévedésem.


Helené

Hogy hullnak a ködbe a régi világok,
s nem költi vágyam a szép szeretőt.
Elgördül a parton a trójai álom,
és mélybe vetik le a szép csecsemőt.
Még ifjú szívemben a láng duhajon járt,
és kedvvel ölelte a szép idegent,
szelíden az arcom a földre tekint már,
s nem értem, hogy miért oly szép idebent.