Spanyolnátha művészeti folyóirat

Fecske Csaba

Bartók mínusz Páris

kedves Bartókom kedves Bélám gyanú költözött belém
felfordul tőle a bélem itt állok értetlenül mint Bálám szamara
bűzlik a szó a lélek szara ma valami Kékszakállú azt híreli
baromi balhé készül a Bartók+-on a Déryné-ketben a
Légyotton hová eljönnek sokan ki az apostolok lován ki
villamoson buszon lesz ki csak azért hogy megtépázza
nimbuszod nimbuszom
ha eljönne Csocsoszán kitöltené szép csöcse szám ha
bekukkantana Verdi kérlek a balhét ne verd ki nekem se
tetszik az irálya de végül is ő az opera királya bár csak egy
szakállas digó hanghányó rigolyás rigó
kivágja tán egy szoprán ki oly nehezen szok' rám mint én
kisgyerek módra a spenótra kivágja a magas cét ki az ablakon
mit tehetnék én hagyom egy zordon sipista basszista a
pincébe viszi le mintha szenet a
hangját — ha hagyják —
nosza izibe egy nyurga tánckaros falába lyukat rúg a díszlet
szúette falába a szinte szende kóristalány — hogy miért örök
talány — a direktor nyakába hány
ideszédeleg Puccini s azt mondja „Bélám te tucc inni
maradt egy flaska borom répaföldön termett egykoron rá se
ránts szopjuk be hamar úgy szép ha iszik a magyar”

szóval drága komponistám rajta vagyunk a listán hogy
elkerüljük a balhét ne menjünk el a kertbe ahogy Kékszakállú
akarta ki csak a tökét vakarja a várban nem értem balhét mért
akar ma általad és általam azt ajánlom hát ne légy ottan a
Légyotton én se leszek csak ha meszet eszek neked is legyen
eszed ha van ha nincs hát legyen ne is ellenkezz engem
győzködni kár is üdvözöl híved Páris