Spanyolnátha művészeti folyóirat

Kilián László

Csillag-csalás Miskulanciában

NadehátaViharkapujában – Kedves Mindnyájatok!

Mivégre is gondoltátok botorul, hogy K. Ékszakállú megbízható evangyeljommal szolgálhat a Déryné-kertes jövendölésével. Hát az egy afféle. Agentprovocateur. Merő félreértelmezése a jeleknek, amit locsog. Locsog ilyet azóta, hogy Mandarinfából Faragott nevezetjű országos cimborájával némely Dunahidi csatában nekik szatírodott a nagyfallikus-szimbólum, a rézgrálicondójú Pí-vízágyú. Ha valaki, én aztán tudom, hogy olyat szatírodott, hogy csakúgy sprickolt Szakállon meg Faragotton a vadatmoszférás türkiz. Túl is röppentek a hídkorláton. Le a rakpartra. Tüstént gyökeret is eresztett a partoldalban Mandarinfából Faragott. Ki élhetett volna túl halandóként, ki élhetett volna túl emberből fává visszaváltozást megúszva egy ekkora célba talált kangejzírt. A Pest-oldaliak már szippantani is vélik az ő grálictól iperedett terméseiből felmagzó mandarinliget illatos fuvalmát.
Ellenben a flaszterre csattant Ékszakáll menten a tüntető-kermelgető szamurájok prédájává lett az ő saját kómájával egyetemben. Bár addig szakálla ék-metszésű, a spricctől éke kékre változott. Tudták is a foglyot ejtők emberük az emberük, mert vízágyúvizűkék az álla szőre, mert még szemérmetlen Árpádsávos alsója is kék-lila lett.
Na, mikor az áristom fenekin eszihez tért, beszélt az olyan ófrancia Zsándárk-keserítő káromlásokat, hogy a Duna is Szajnára kancsalodott. Az ófrancus dumát pedig úgy mellémagyarította a sok igazságügyi-tüntetőelhárító-terrortikkasztó bűnfordító, mint egy bikkfa-nyelvet is csak sandító Jakoblajter-ármádia.
Lett ám Mme Desiréből előbb Mme Derisé, utóbb Deryné, M. Misquolez-ből M. Misqulux, majd Miscoltz. Holott a káromló motyogásban Desiré asszonyság bonyolódott vitába Misquolez urammal a nagy égi jel mibenlétéről. Ennyi az, amit bizonyosan maga a kékreék gyanúsított mondott, az viszont, ami föle ennek, az a hamis tanúzást kimerítő rút merény.
Nahát elvégre akkor most tudjátok meg a valót: Az égi jel, miről Desire és Misquolez diskurál, a Légyott (azaz Rendez vous) nevű üstökös. A perlekedés ennek megjelentéről és célhoz-értének mivoltáról valamint kimeneteléről hömpölyög.
 Légyott 2007. május 18-án tűnik fel a Fiastyúk csillagkép Bétájában, azaz B.-ben. Fiastyúk ősi neve lenne Hetevény, ennek a titkosítás utáni neve Artók — miszerint Art-ók; hétszabad művészetecske, tehát az üstökös B(éta). Artóknál mutatkozik meg. Pályát ír le P. égi pontig, amely az Ikrek mögött még rejtőző Árizs-ködben található azon hely, ahol 2007. június 22-én este eltűnik; ott P. Árizsban. Az égi jel persze láthatóvá válik, indulás és érkezés helye és ideje adott, csak az a kérdés nyitott: a Légyott a P. Árizsra jutva miféle következménnyel jár. 1. változat: Égről a földre szállt Rendzavarás? 2. változat: a Nagy Világvége vagy a Nagy Világvégtelensége? 3. változat: Napfogyatkozás (melyet két okból nem tekinthet meg a Tisztelt Miskolcra gyűlt Nagyérdemű, egyrészt, mert 22 órakor sötét van; másrészt mert azt a fogyatkozást — igaz részlegesen — Bartók látta 1905-ben és Párizsban)? 4. változat: a Pytagorastól való Spherák zenéje zengedez halandók által hallhatón ott a kertben is.