Spanyolnátha művészeti folyóirat

Kürti László

Pá Rizs vallomása az operafesztivált követő hajnalon, egy miskolci rendőrőrsön

Hogy mit? A bazalt köveket?
Szürke macskát, néhány miskolcit?
Aha.
Mármint, hogy én?
Mármint, hogy becsúszással, vállról a tömegbe?
Gyenge súlylökő voltam eleddig szikár életemben.
A technikám épp szakmai minimumon.
(Galambos Tanár Úr szerint is)
Izomzatom gyors, de másként tudomány ez.
Perzsa, szőrszálhasogatott
elvárás centiméterekben, minden lemért, elvetett sulyok.
„Volt jobb!" — mármint, hagyd a francba!
Kockasarkosodott éleken, tán még akadhat
hat-nyolc félviseltes, új alkalom, persze halálpontos halánték célzattal.

Százados Úr!
Ezt vetesse jegyzőkönyvbe!

„Az atlétika minden sportág alapja"
Viszont én futóbokrot, gallyat rühellek,
az ágakat pedig apám gereblyézi, meg korábbi felmenőim.
(pontosabban gereblyézték eddig)
Nem ismerem neveit törvénytelen testvéreimnek!
Eddigi családfám, nem az én felelősségem!
Embert nem öltem soha!
Alkotó vagyok! Lökni, ezért szoktam!- néha macskaköveken is!
Déryné hátán pirul az engem tisztázó, rácsolt igazolat!