Spanyolnátha művészeti folyóirat

Batári Gábor

Pszichőfi színre lép

Történt ám, nem akármi, a lírai én, a mindnyájunk által szeretve tisztelt és epedve várt lírai én megtestesült, méghozzá Pszichőfi, az álmatag, olykor fűzfajellegű képzelmész képében és képességében, ehelyütt, e pár lapon, három hetét és egy napját írjuk le költeményei sűrű illusztrációja közepette.

Novellino és Novellina
(a la nonszensz)

omage a John Lennon
                                                                                                                                          
Lovamat megkötöttem, kereket oldottam, lettem repülő lóangyal, beértem a Kiadóhivatalba. Így szólt hozzám a rövidtávfutó-bajnoknő magányossága: — viseld combomat, vezéreljen utadon! — Tettre készség és gyorsaság nélkül még a magas és csinos titkárnő is csak félkarú óriás — idéztem magamban Kossuth Lajost szabadon, már fenn az irodában végigmérve a korántsem tüsténkedő irodatündért — Ó, Sarolta, szegény rimadonna, az alma se esett messze a Newtontól, folytatom magamban. Így szól a mellette és helyette gépelő kolleginához: — Üdvöz légy Mária siralom, siralmas énnéköm, mert ki korán kel, az arany súlyától fárad. Jaj, a szomszéd néni mindig zöldebb, mert bekapta a torokgyíkot. Közben megjött Júdás miskáriótes (régi szerzőnk) — így nem bagzik Sarolta —, hogy felolvassa nekem — jaj nekem —, új meséje kezdősorait így: Könyvvé nyílik a lapok írása mesekönyv lessz belölle…egyszer régen a mesébe érve, mi történt a mese szárnyán ballagva. Én meg csend vagyok háborítva, egyszerűen fel vagyok Gáborodva, lovamat megkötöm és kereket oldok.


Eme iromány Pszichőfi egy napját örökíti meg a könyvkiadóban, ahol irodalmi szerkesztő, persze a lírai én görbe tükörén által. Az egyik szerzőt, szegényt azért nevezte el benne Júdás Miskáriótesnek, mert szerinte művészi ténykedése nem az írástudók árulása, hanem az irodalom elárulása és egyben miskárolása. Hogy a többi szereplőnek van-e valós személyi háttere? Nos, a rövidtávfutónő magányossága, Bagzik Sarolta, a rimadonna és titkárnői irodatündér és Mária-siralom kollegina teljességgel a képzelet szüleménye, mindenesetre a fent leírt alkotói légkör rögtön alkotásra sarkallta, íme:


Néma hieroglifák
(Ógörög dramolett két hangra ógörög és őskelta nyelven)

démosz: Hierosz arkhai monotheion
              haiszisz arogonaisz dephtru
              kakokhné thalatta-sztratia kekron.
Druida: Dheigwoann grondred na
             thiawein egrek ghynnelot
              bhievra dai’ k.

             Anakron (i.e.V sz.)


(magyarul):


démosz: Miért a hierarchia,
              hierarchok fene hada?
Druida:  No, elég, mélykolompok búgatása,
              hersegtek hársak közt,
              elég-jetek elvhársak közt

(a szerepköltészet iskolapéldája)

Rímmese

I. tétel

Cappuccino kapucsengő
vésztrubadúr nem esengő
férfanyóca ott kerengő
nem lelt fattyú hol csellengő


II. Tétel

Ama tiszt
ametiszt
eme tiszt
tiszta ma
mama Trisztán
Priszcilla Krisztyán
fekete listán
majd belejössz Pistám
után Utnapistim
utó Pista
                                                   
mert mit kíván egy kenta uraskodó nemzet

nagynevű narancsot
hirhedt körtét
lyukas bakancsot
mérges szömörcét
illékony tőzsdét
hadi parancsot

It’s  Bab
Omage a Babits et József Attila

vétkesek felett
épp cinkos lebeg
néma vétkezesek
között lábast
aki néha
árusít a babba
főtt öles kondér
halálos ölelésre
egy varázsló
költő öl-lelése
mert ha zabot hány a ló
eggyé vág az agrárolló

(írásban lehet, kicsit töri a franciát)

Ím hát ezek voltak a groteszk absztraktumok (most én is az elhíresült főszerkesztői megnevezéssel bátorkodom illetni őket). Hát elkészültek, nagyon megörült Pszichőfi az alkotás örömének, helyesebben annak, hogy az alkotás öröme közepette elkészült a fenti műalkotásokkal, rögvest borítékba bújtatta őket és feltette azokat a postára, hogy elküldje alkotásait az Állatok kertje avagy a Parlagfű című irodalmi folyóiratnak. Ám nagy öröme hamarost (az három hét) alább hágott, elöntötte cerebrumát a fekete epe, mert most néki sem volt ám galambepéje, (bocsánat az agykérget más humor szokta elborítani, de én is egészen összezavarodtam Pszichőfi mérgétől), mert a lap főszerkesztője legroteszkabsztraktumozta ama lírai én, Pszichőfi műalkotásait, figyelmeztette a szerzőt annak (mármint a groteszk absztraktum) labilis voltára és volt szíves nem közölni őket.

A groteszk absztraktum kényes jószág
Miként szerkesztő uram is mondá,
Helyesebben írá, mégis távol áll öntől a jóság,
Mert éngem nem közöl kies ligetében,
ottan csak saját s neje műveit ontá,
S ez biza hangulatom igencsak rontá.