Spanyolnátha művészeti folyóirat

(Mondtam, mondaná...)

Kikéred a hosszúkávé külön hideg tejjelt, alig múlt dél, szinte senki nincs a helyen, a lány kényelmesen, ráérősen szolgálhat ki, és mégis, beleönti a hideg tejet a kávéba, te meg állsz, várod a kicsi kancsót, a pici kiöntőt, a lány meg a pénzt. A hosszúkávéba nézel, bele, és gyanakodni kezdesz. Beleöntötted a tejet a kávéba, kérdezed a lánytól, aki nagyon várja a pénzt, bár most nem kell a következő pultra könyöklőhöz fordulnia, nem nagyon van most itt senki. Magától értetődőn, felháborító természetességgel — akár ha valami természeti jelenségre kérdeztél volna rá az arra megfelelő szakembernél — mondja, hogy igen, persze. Elképesztő. De hát te úgy kérted, hogy. Ilyet még nem, soha eddig. Torkodba ragad a döbbenet.
Ha valamelyik ivócimborád mesélné csak úgy, nem hinnéd el, ámulnál, akadékoskodnál, bizonyosan rosszul kérted, nem mondtad, hogy külön, mondanád, de igen, mondtam, mondaná a másik, ha éppen mesélné, hogy beleöntötte a kivételesen ráérősen dolgozható lányka a hideg tejet a hosszúkávéba alig valamivel dél után.
Nem hagytad volna annyiban, oda- vagy rászóltál volna, hogy külön kérted, mégpedig azért, hogy a forró kávéban gyorsan és hatékonyan felolvadjon a cukor, utána pedig a hideg tej fokozatos adagolásával és a kevergetéssel optimálissá tedd a hőmérsékletet és az ízt. Mindezt most nem azért, hogy kicserélje, mert természetesen megiszod így is, nyeltél már szörnyebb löttyöket, hanem hogy legközelebb, majd, ha valaki más, esetleg te még valaha az életben. Amúgy pedig semmi köze hozzá, kértél valamit valahogyan, vajon miért is bírált felül, ezen gondolkodnod kell valamennyit.
De nem, te is tudod, hogy nem szóltál volna oda- vagy rá-, nem szóltál volna a kényelmesen és ráérősen dolgozható lánynak, amikor alig múlt dél, te pedig egy jó hosszúkávé külön hideg tejjelt kívántál meg, mert semmi értelme nem lenne, zaklatásnak venné, vagy közölné, hogy nincs megfelelő edénye a külön hideg tej számára, ráadásul nem is engedik az ilyen flancolást, különben meg nincs is hozzászokva az effélékhez, ezen a helyen délutántól durva nagyüzem van, rendezvények, koncertek, nagyszámú közönség, hatalmas vendégsereg, olyankor pedig nincs idő a szüttyögésre, hajtani kell, és különben is, ide sört meg bort meg rövidet inni járnak, így tehát hiába vannak most ennyire kevesen, és ő hiába szolgálhat ki, nyugodtan, kényelmesen, sőt, viszonylag ráérősen, nem sokkal dél után, ez a hely egész egyszerűen nem az a hely.