Spanyolnátha művészeti folyóirat

Ladányi-Turóczy Csilla

Örökre lenyelem

Magamban van a lak,
magamban van az út,
magamban hordalak,
belsőm se szép, se rút,

narancs vagy meggypiros,
lüktet benne a vér,
és a kis sáralak
növekszik, mint kenyér.

Kemence, telizsák,
fészek vagy táskabél,
aki még odabent,
az csak van, az csak él,

az még mindennel egy,
legfőképpen velem,
isten és kiskirály,
örökre lenyelem.

Siklás

Elveszett sorokban siklom a vonaton
hazafelé.
Erre se, arra se, vaspálya pendelye
ülepemé.
Ülepszem, telepszem, zacskózom, lefekszem,
kattogok, kettyenek, szisszenek, zizzenek,
sihuhu, sehuhu
sima köd, sima él,
sihuhu, sehehe,
a kerék szeme él,
sose fél,
beleél,
rotyogó kenyeret,
riherongy tenyeret
szid a szél, szel a szél.