Spanyolnátha művészeti folyóirat

Lázár Bence András

hogy nekem csak Flóra

hogy a hajad fekete
hogy a szemed is majdnem az
hogy nekem is majdnem az
hogy a fogaid fehérek
hogy az ajkad meg piros
meg hogy a melled kerek
hogy támasz a tenyeremnek
hogy a feneked meg a combod

hogy az este meg a nappal
hogy nekünk főleg az éjfél után
hogy úgy megízlelhető talán
az ég is meg az ajkad

mellyel halkan

hogy majd visszajössz majd egyszer
hogy te engem
hogy én téged
hogy árnyékot a táncban
hogy olvasat az ágyban

hogy velem

hogy párna a parkettámra
hogy szuszogásra ölelés

hogy rúzs volt a szádon
most megbocsátom
bár mindegy lett volna nekem
hogy mosolyod a szóra

hogy nekem csak Flóra

pontosítanám, de nem lehet

ha le tudnálak rajzolni vagy
legalább pontosan körülírni

de nem lehet….

a lábadnál kezdeném
az íveket a vonalakat a bőrödet ott ahol legélesebben metszi a szoknyavég
folytatnám
a combod a fenék a lágyék az ágyéktáj alatt a kereszttáj fölött
pontosan ott grafittal pontosítanám a mozdulatlanságot
a csípőd vonalában a hullámot vagy
ahol a szárnyak összeérnek a derék körülírt medrében
a hasadat
ahol legkönnyebben felébredni szoktak ha keltik a nőket
tovább futva avégett hogy megismerhető legyen
a hátad
a lélegzetvételek közt fellelhető
apró szünetekben mikor megemelkedik
a vállad
s órakattanásnyira zárod a szádat
lenyelve s köntösbe gyűrve a tájat
a nyakadat
mikor megrezzenve elfordítod olyankor
a hirtelen képet megalkotnám csak egy vonallal ahol
a hajad
összeér a nappal
a füled mögött meghúzódó gödröt
s az arcod
melyben eltompulnak a fények
a szemeidet melyben a lényeget
rajzolnám vagy csak pontosítanám tömör mondatokban

de nem lehet…

próbálkozom
te addig csendben mozdulatlan lélegezz nyugodtan
majd szólok ha végeztem

Ben Lazar-Silber
az éjfélután úgy pontosan csak pár perccel a tökéletes pillanat arra

a nők között
kik túl hosszan hordják lábukat kinn
két barátommal így már hárman
s te júniusi formádban valahogy
megjelentél

a nők között
kik túl hosszan hordják lábukat kinn
találtalak téged
most reggeli fényben
most már tényleg
csak rád…
csak úgy
mint ködre a lámpa
óra a tompa kattogásra
pokróc az ágyra
szavak a szájra

a nők között
kik túl hosszan hordják lábukat kinn
éjfél után úgy pontosan csak pár perccel
a tökéletes pillanat arra
hogy elváljunk
de nekem
a tegnap estéből
megmaradt a zaj meg a szemed és a szád
a sörből a hab s a cigiből egy szál.