Spanyolnátha művészeti folyóirat

Mezei Gábor

tengerszem

vagy magadból nincs visszaút.
vagy nem voltál kívül sosem.
mondta a szárazföld. és most hiába
sírsz látod. a sós víz amit szét-
hordtál. már vonzza a tekintetet.
csak hazudtam hogy jártam arra.
mondta a tenger. hogy el tudjam
képzelni. így hogy sosem láttam.
ezzel a könnyes vak szememmel.
legalább beszélhessek a szépről. a
szemfenék üres. felül kék a tükre.
könnypatak visz a városig. folyóba
ömlik. hazaindul. a tenger felé tart.