Spanyolnátha művészeti folyóirat

Földy Ferenc

Virtuális kerekasztal

Néhány, a régió múltját, hagyományait és jövőjét érintő kérdésben közös — virtuális — asztalhoz ültettük Bolvári-Takács Gábort, Földy Ferencet, Földy Lillát és Petrőczi Évát. A továbbiakban ők fejtik ki röviden véleményüket.

Milyen szellemi útravalót kaptak a Zempléntől/Sárospataktól? Mennyiben határozta meg életüket a sárospataki származás/iskola? Lehetséges-e a visszatérés valamilyen formában?

Földy Lilla: Patak identitásom része, lehetetlen az elszakadás. A visszatérés nemcsak lehetséges, de elkerülhetetlen. Kaptam, ezért adok. S ezt nem csak magamon veszem észre, körbenézek, és másoknál is látom. Patak, mint egy gyermek, hatalmas lehetőségként ránk bízatott. Valószínűleg azért érzem így, mert szeretem. Talán, mert innen származom. Mindenki jön valahonnan. A visszatérés egyben hazatalálás. Életem önmagán túli értelmének a felfedése. Hozzájárulás Patakhoz. Így gyarapodik Sárospatak.

Földy Ferenc: Sárospatakot „szellemi szülőföldemnek” tekintem. Tanulmányaim során itt szerettem meg a pszichológiai- és pedagógiai tudományokat, melyeket egész életen át hivatásszeretettel végeztem.
A pataki tanítóképző olyan felemelő érzést, belső tartást adott számomra, amit nem lehet elfelejteni. Tanáraink nem mint éretlen serdülőkkel, hanem mint fiatalabb kollégáikkal bántak velünk. Tudatosították bennünk azt is, hogy az intézetben nyert képzés csupán kiindulási pontja hivatásbeli tudásunk, műveltségünk és emberi értékeink fejlesztésének. Felébresztették bennünk a továbbtanulás, az önnevelés vágyát.
A Sárospataki Tanítóképző Intézet elvégzése után a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen mélyítettem el ismereteimet pszichológiából és pedagógiából. Az egyetem elvégzése után hívtak meg Sárospatakra, volt iskolámba tanítani, amit örömmel vállaltam.
Életem egyik céljának tekintettem, hogy a kisiskolások neveléséhez jól felkészült pedagógusok képzésében részt vegyek. Ehhez a munkához kiváló példát adtak tanáraim és a gyakorlóiskola nevelői, akikre nagy tisztelettel és hálával gondolok. Nekik köszönhetem, hogy a pedagógus pálya szeretetében és szépsége iránti meggyőződésemben nem inogtam meg soha.

Bolvári-Takács Gábor: Számomra e vidék jelenti a bölcsőt, a mindig feltöltődést adó ősforrást. Családom tagjai is jórészt Sárospatakon születtek, illetve nőttek fel; a közeli rokonságból legalább húszan jártak a pataki gimnáziumba és/vagy a tanítóképzőbe. Úgy mentem el innen, hogy végig itthon maradtam, Patakra és Zemplénbe nem vissza-, hanem hazatérek.
Vallom Maller Sándor szavait: „Patak huzatos helyre feküdt, akárcsak az egész magyarság. Itt csaknem mindig fúj a szél, mint ma is, a levegő pezsdítő-frissítő, s ilyen az itt élő ember is (...) Diákja meg mozgékony, (...) eszik és már megy is. (...) Pataknak jobb a híre, mint a valóság: ez is egyik ellentéte, de egyben erőssége is, amikor a múltjából kellett vagy kell élnie: századok adta önvédelem ez a szükség idején.”

Petrőczi Éva: A Pataktól kapott korai szellemi útravaló esetemben sokáig közvetett — régi magyar irodalmi és egyháztörténet volt, mert a városban 28 éves koromban jártam először, a Tokaji Írótábor alkalmával. Azóta talán száz körül is van pataki tartózkodásaim száma, konferenciákon, vakációkon, író-olvasó találkozókon.

Milyen, a régióhoz kötődő szellemi, kulturális hagyományokat tartanak a legfontosabbnak? Meg tudnak-e nevezni olyan személyt, aki a régióból meghatározó volt életük szempontjából?

P. É: A régió kulturális hagyományai közül leginkább a puritanizmus korszaka — kb. a 17. század közepe — ragadott meg, ez lett fő kutatói témám is, a meghatározó személy pedig Medgyesi Pál, a Rákócziak udvari papja, akiről könyvet is írtam, ez novemberben jelenik meg, a pataki Teológia gondozásában. (Medgyesi Pál egy pataki prédikációjáról a szerző tollából tanulmány olvashatnak a lapszámban — a szerk.)

F. L: A keresztyén szellemiséget tartom a legfontosabbnak, melynek látható jele a cselekvő szeretet. Találkozásom Bolvári-Takács Gáborral mindenképpen meghatározó. Sárospatakért végzett önzetlen munkája először testesítette ezt meg számomra.
Mióta a Zempléni Múzsa szerkesztője vagyok, századok kelnek életre előttem. Nem tagadom, minden alkalommal rácsodálkozom az idő mérhetetlen gazdagságára. A csaknem ötszáz éves református kollégium kulturális hagyatéka kiapadhatatlannak tűnik. Kimertük már belőle egy 1925-ös tátrai kirándulás útinaplóját, Finkey Ferenc jogakadémiai tanár felhívását a pataki diákokhoz, de mi minden rejlik még a mélyben? Persze nem csak a református kollégium miatt gazdag régiónk öröksége. A Perényiek óta áll a vár, s tudjuk, Patak már a középkorban királyok, királynék lakhelye volt. A Zemplén városaiban és falvaiban megbúvó természeti, épített környezeti csodák, családi kötelékek feltérképezése nagyon szép feladat.
Mégis, mostanában rájöttem, az idő csak egy dimenzió, s valódi értéket nem a történelmi távlat miatt nyernek az események. A keresztyén szellemiségből fakadó cselekvő szeretet azonban régóta jelenlévő és ható hagyomány régiónkban, ennek köszönhetjük Sárospatak és Zemplén szellemi és kulturális gazdagságát. A legkülönbözőbb példákra hivatkozhatok. Utalhatok a városunkban született Árpád-házi Szent Erzsébet életpéldájára, Lorántffy Zsuzsanna áldozatkész felelősségvállalására vagy akár Béres Ferenc, Újszászy Kálmán hűségére, de Jósvainé Dankó Katalin és Dudás Eszter kreatív sürgölődésére is. Ehhez a szellemi hagyományhoz tisztelettel és örömmel csatlakozom.

B. T. G: Magyarország valamennyi tájegysége rendelkezik sajátos értékekkel, de Zemplén egyedi vonásai kiemelkedők. Ebben az országrészben a történelmi múltnak, a tárgyi és szellemi kulturális örökségnek és a természeti tényezőknek egyedülálló koncentrációja lelhető fel.
Zemplén történelmi hagyományai páratlanok, az ezer év szinte kézzel fogható. Itt vezetett a honfoglaló magyar törzsek útja, a Bodrogközben Árpád-kori emlékek tucatjai nyugszanak. Hazánk középkori eredetű várai közül egyik legépebb a sárospataki. A vidék kiindulópontja volt a hegyaljai felkelésnek, a Rákóczi-szabadságharcnak. Zemplénben született II. Rákóczi Ferenc, Kossuth Lajos, gróf Andrássy Gyula, innen származott, vagy indult pályájára a reformkor, a dualizmus több más kiemelkedő személyisége. A magyar kultúra, a magyar irodalom és nyelv bölcsője e vidék. Itt nyomtatták a vizsolyi bibliát, innen indult a felvilágosodás, Széphalomban teremtett irodalmi centrumot Kazinczy. Az 1531-ben alapított Sárospataki Református Kollégium hatását a magyar művelődésre nehéz lenne túlbecsülni.
Meghatározó személyek voltak világképem, szemléletem, vagy későbbi pályám alakulása szempontjából Dobay Béla gimnáziumi tanár, Koncz Gábor közgazdász, Tukacs Béla jogász-közgazdász.

F. F: Sárospatak mindig jelentős helyet foglalt el a magyar kulturális életben, ezt elsősorban iskoláinak köszönheti. Segítette ezt az is, hogy az iskolák saját neveltjeikből válogatták ki leendő tanáraikat, de szívesen fogadták a tanárszülők gyermekeit is kollégának, akik belülről ismerték a pataki diákélet örömeit és gondjait. Így tovább tudták adni mindazt, ami értéket jelentett az iskolában. Ez a szép hagyomány erősítette az iskola tevékenységét, vonzerejét.
A pataki iskolák öregdiákjai szívesen felkeresik volt iskolájukat. A Református Gimnáziumban június utolsó szombatján és vasárnapján rendszeresen sor kerül a találkozóra. Ezt a régi szép hagyományt erősíteni kell a fiatalokban. Fontos hagyománynak tartom az iskolák életét, történetét megörökítő „Évkönyvek” és a tudományos tevékenységről szóló kiadványok megjelenését.
Példaként említem a Tanítóképző Főiskola Sárospataki Pedagógiai Füzetek több évtizede megjelenő kiadványait és a Magyar Comenius Társaság Bibliotheca Comeniana 21 éve megjelenő könyvsorozatának köteteit.
Sárospatakon a tanítóképzőben meghatározó személyiség volt több éven át Ködöböcz József, akinek szellemi tevékenysége és emberi értékei kisugárzóak voltak régiónkban, különösen a pedagógusok körében: tudományos munkája országosan is figyelemreméltó. Ő volt az első, aki Sárospatak magyar művelődéstörténetben elfoglalt helyéről, jelentőségéről könyvet írt. Érdemes lenne megvizsgálni Sárospatak helyét az európai művelődéstörténetben.

Látnak-e lehetőséget a régió és a város helyzetének, szerepének erősítésére, vonzóbbá tételére, tekintettel akár a kulturális, akár a gazdasági vonatkozásokra? Ha igen, milyen lehetőségek merülnek fel, ha nem, miért nem?

B. T. G: „Patak világítótorony, tövében sötétséggel — mondták a gáncsoskodók: rég itt lenne az ideje, hogy végleg leszámoljunk ezzel a valótlansággal!”
A leszámoláshoz a helyi összefogás mellett az elszármazottak, a volt pataki diákok ereje is támpontot ad, ennek kihasználása, a szinergiák megtalálása lehet a mai kor legfontosabb feladata.

F. F: Javaslom a második kérdéskörben említett évkönyvek, intézeti és társasági kiadványok összegyűjtött bibliográfiájának közkinccsé tételét.
A város és a régió vonzóbbá tételét erősíteni kell országos és nemzetközi hatáskörrel bíró rendezvényekkel: fesztiválokkal, művészeti akadémiákkal, táborokkal, tudományos tanácskozásokkal, stb.

F. L: Hívő emberként, azt kell, mondjam: igen. Olyan ez a régió, mint egy bánya, amit művelnek ugyan, de nem épült köré ipartelep. Félreértés ne essék, nem szeretnék Patak közelében ipartelepet látni. A Páncél-hegy elhordását is felháborító önpusztításnak tartom. Ez rávilágít, mennyire nem becsüljük és aknázzuk ki értékeinket. Ha az előbb említett szellemi, kulturális iparváros létezne, akkor a Páncél-hegy természeti és történelmi turistalátványosság lenne. Földrajzi, biológiai tanösvények mutatnák be a Zemplénben található természeti kincseket, történelmi tanút hozná közel a látogatókhoz a reformkori értelmiség nevelését. Kövy Sándor ugyanis a 19. század első felében országos hírnévre szert tett módszert vezetett be itt: „Pánczél-vármegyében” Szemere Bertalantól kezdve Kossuth Lajosig nagy reformerek készültek feladatukra. Nem az elveszettet siratom, fiktív példát mutatok, milyen a jó zempléni bánya.
Sárospatakon és környékén szépen csak alázattal lehet építkezni. Először ki kell ásni azt a sok mindent, ami a földünkben van, s ha szeretettel megtisztogattuk őket, elárulják, ma mire és hogyan használhatók. Ilyen munkálatokra azonban van a városban valós példa is. A Magyar Nemzeti Múzeum Rákóczi Múzeuma sikeresen szerepel nemzetközi pályázatokon, s európai pénzekből gazdagítja a várat: megtalálták I. Rákóczi György ágyúöntő műhelyét, tervezik Loránttfy Zsuzsanna Gombos-kertjének rekonstrukcióját. Valahogy így képzelem a fejlődést. Létre lehetne hozni egy Bodrog-parti sétányt, kiépíteni a strandot, amely a szabad vizet kedvelők igazi paradicsoma lehetne.
Csak ismerni és becsülni kell adottságainkat, és persze merni használni és fejleszteni őket!

P. É: A gazdasági vonatkozásokhoz nem értek, azt azonban javasolnám, hogy évente tartsunk egy „Honoris Causa” Patakiak Fesztiválját, ahol a városhoz kötődő tudósok, művészek lépnének fel.

Mit jelent Sárospatak szempontjából a földrajzi elhelyezkedés, a Zemplén és a Bodrogköz? Miben ragadható meg a zempléni táj ereje?

F. F: Sárospatak különös varázsát több tényezőnek is köszönheti. A város szép fekvése Tokaj-hegyalja lábánál, a hegy és az alföld határán, a Bodrog két partján már Comeniust is elragadtatta. A világhírű bortermő tájról vallotta, hogy a „múzsák”, a tudományok számára vonzó helyül szolgál. A turizmus fejlesztése kiemelt jelentőséggel bír a zempléni táj szépségének megismertetésében.

F. L: Érintetlenségében. Ezen hazafele jövet mindig elgondolkozom. Sokszor sajnáljuk, hogy olyan messze van Zemplén a fővárostól, s nem látjuk a gazdasági fellendülést kétségtelenül jelző bevásárlóközpontokat, ipari parkokat. Ugyanakkor amit látunk a vonatablakból vagy a 37-es út mentén, az elkápráztat. A zempléni táj ereje érintetlenségében rejlik, ezért vigyáznunk kell rá nagyon. Örülnünk kell annak, hogy épen megmaradtunk, s csak azokat a fejlesztéseket kell befogadnunk, amelyek a legmodernebb elvek szerint tiszteletben tartják a környezetet, és ügyelnek a fenntarthatóságra. Kevés hely van Magyarországon, ami hasonlóan kedvező földrajzi adottságokkal rendelkezik, legyünk hálásak érte és vigyázzunk rá!

P. É: A földrajzi elhelyezkedés Patak szempontjából nagyon sokat jelent, a Bodrog-part és a vár együttese páratlan, s a környező hegyek is fokozzák a lelki-esztétikai élményt, mintha egy külön kis országba lépnénk itt.

B. T. G: A természeti környezet nem csupán szép, de egyedisége európai viszonylatban is közismert. A Zempléni-hegység, a Hegyköz és a Bodrogköz más-más értékeket képviselnek, a vidék flóráját és faunáját a Zempléni Tájvédelmi Körzet fogja össze. Itt kezdődik az Országos Kék Túra útvonala. Tokaj-Hegyalja szőlő- és borkultúrája nemcsak megélhetési forrást jelentett, hanem alapvetően meghatározta a társadalmi együttélés viszonyait is, és ide vonzott olasz, francia, lengyel, görög kulturális hatásokat.