Spanyolnátha művészeti folyóirat

Székelyhidi Zsolt

Bevezetés

A Zajzószer elsődleges célja, hogy egy viszonylag könnyen átlátható rendszerben összefoglalja és meghatározza a mára igencsak szerteágazóvá vált elektronikus zenei műfajokat és azok alkategóriáit. Kifejezetten elektronikus zenékről lesz szó, noha a kételkedő klasszikuszene-barátok szerint a legtöbb (ha nem minden) nótát le lehet játszani élőben, mint ahogy Aphex Twint is áthangszerelte már egy huszonvalamennyi főből álló akadémista skandináv és a legőrültebb nótái közül egy albumnyit lejátszottak élő hangszereken (igaz, néha több dobos kellett hozzá) (és bocs, de nem emlékszem most a nevükre).
Szóval elektronikus zene. Analóg (elektromechanikus) elven működő, zene létrehozására alkalmas (helyesebben kifejezetten annak szánt) eszközök már a XIX. század végétől léteznek (Teleharmonium, Thadeus Cahill találmánya, melyet 1898 és 1912 közt készített el, vagy ki ne hallott volna Leon Thereminről, aki 1920 körül állt elő a róla elnevezett kütyüjével), és a hangrögzítést is megoldották az 1930-as években (magnetofon /tape recorder/), amit a Musique Concréte úttörői már komponáláskor használtak. A mai értelemben vett elektronikus zene mégsem keverendő össze az elektronikus elven működő hangszereken játszott alkotással.
A különbség a programozás, vagyis a szerző nem „élőben” játszik, hanem elindít egy előre betáplált parancssort (megnyomja a play gombot, lásd: dobgépek), hangszínt vált (a szintetizátor, orgona előre elkészített hangzásai közül választ), esetleg a magnóról visszajátszott hanganyagot manipulálja tovább (pl. field recordings). Egy furcsa ellentmondással kell itt számolnunk: a gépeket (dobgépek, szintik, sequencerek, stb.) zenész mérnökök készítették el, programozták be, adtak neki ilyen, vagy olyan hangzást, variálhatóságot (pl. effektek). A zenének tehát, amit hallunk, valójában több köze van a gép megálmodójához, mint a zenészhez, aki az eszközt a boltban megveszi és használja. Vagy továbbmenve: a „zene” már benne van a gépben, s a felhasználó csupán előhívja a tervező variálhatóságával és kötöttségeivel együtt készre alkotott művét.

A Zajzószerben tárgyalt zenei fogalmak, műfajok mindenekelőtt a részben, vagy teljesen programozással előállított muzsikák leírására és meghatározására szolgálnak.

   A zeneértők világszerte egyetértenek abban, hogy a House (ház zene, ahogy Zsírsátán mondaná) a legelterjedtebb az elektronikus zenék közül. Nem véletlen, hogy ezzel indítunk, az alműfajokat, a népszerűségét, a táncolhatóságát és sok minden mást tekintve listavezető, megelőzve mindent és mindenkit, (sajnos) a metált is beleértve. Parti zene a javából, s mindenki, aki szereti a nagy mellű bikinis csajokat a tengerparton, és magára szeretné lecserélni a hülye macsókat mellettük, annak muszáj megbarátkozni ezzel a műfajjal.
   Most a House tehát, és mi várható még: a Breakbeat (minden, ami tört ütem); a Techno (az összes Roland dobgép, főképp a TR-808 és a 909!, no meg a 160 bpm); a Trance (a legérzelmesebb táncmuzsika — nem én mondtam); a Jungle (a Ragga, a Drum N Bass, a Dubstep, az Industrial, az IDM, az Experimental… hú, de szeretni fogom!); a Hardcore (minden, ami core, vagyis a végletek és az Electronic Body Music) és nem utolsó sorban a Downtempo (Ambient minden mennyiségben). Az elektronikus zene műfajai.
   Jó, mi? Felkeltettem az érdeklődést, kétkedésre adtam okot, felháborodott kellőképpen, aki úgy érzi, ért valamicskét a zenéhez és felmosolyodott az olvasók többsége, aki nem csak érteni szeretné, hanem élvezni is. Ó, hát ez a cél! Az eligazodás együtt jár a skatulyákkal, és a skatulyák az ellenszegüléssel. A Zajzószer meg szeretné mutatni, hogy bármennyire is ódzkodunk a besorolásoktól, azok mégis léteznek. Felismerjük például a Disco-t, de ismerjük-e a New York House előadókat, akik a nyolcvanas évek legelején alkottak? Hallottuk őket, a nóták ott vannak mindenki fejében, s mégsem? Vagy rémlik esetleg a Run DMC It’s Like That-je (Jason Nevins-szel közösen), amit bárhogyan is akarunk, nem tudunk a hip-hophoz sorolni, mert a 4/4 basszus lábdobok másfelé terelnek el?
   A Spanyolnátha lapszámbemutatóihoz igazodva minden negyedévben egy-egy fent említett műfajt elemzünk ki, reményeink szerint mindegyikhez magyar előadóktól hozhatunk példákat, bemutatjuk a neten létező magyar kiadókat és ízelítőt nyújtunk a munkásságukból, a hozzájuk tartozó alkotók zenéinek segítségével.
A Zajzószer nem első a sorban, ami megpróbálkozik rendet tenni a tömegével létrejövő elektronikus zenék katyvaszában. A rovat írója évek alatt sokat tanult és sokat felejtett külföldi rádiók (főképp netrádiók), netkiadók és néhány elszánt zenész által készített forrásanyagok áttanulmányozása során, átböngészte a Wikipedia erre vonatkozó fejezeteit és ismeri Ishkurt. Mindazonáltal nem tévedhetetlen, így hát bármilyen észrevételt, megjegyzést, negatív, vagy pozitív kritikát szívesen fogad a muvszerk@spanyolnatha.hu e-mail címre és igyekszik hamar válaszolni, ígéri.