Spanyolnátha művészeti folyóirat

Oláh András

mintha

a 60 éves Fecske Csabának

mintha beszélőre mennénk:
a közel és távol megtörik
tele vagyunk panasszal
őrizzük a kinőtt emlékeket
lélegzetünk sötét
de amíg az élettel kötött
fogadásokat rendre megnyerjük
a halálnak nincsenek érvei…
lessük a postást
az ablaktáblán szétfolyó esőcseppeket
— az utca végén már kisütött a nap
a sarkon befordultak az angyalok
gusztáljuk az asszonyosan érett csípőket
nevet adunk mindennek
a barátságnak is
de estére mindig megőszülnek a fák
s ujjaink között karcsú golyóstollban
riszálja magát egy elkallódott másik világ

hiteles (? Fecske-le)nyomat

szonett-kísérlet Fecske Csaba soraira és rímeire

a lélek ennél messzebb már nem lehet
más éli sorsomat — a jel rajta van
lopni tanul a korrupt emlékezet
s az Úr is övön alul üt untalan

de el semmi sem múlik csak ott marad:
mint kutya a nyomot — űzött-kergetett
a halál futótüze… a boltozat
megrepedt e múlt nélküli lét felett

s őröl a könyörtelen gyilkos idő…
míg másokban magamat kerestem csak
egyetlen sebben elfért a lehető:

nyomort cseréltem hát — végső változat:
minden út felfeslő fájdalom — tűnő
mosoly — s árnyékom a hiteles nyomat