Spanyolnátha művészeti folyóirat

Miklya Zsolt

Ismételt hívás

Megismétled a hívást, nem
módosítasz a kép szemcsézetén.
Ugyanaz a horpadás, még
mindig, az arcon. Ugyanazok
a szorgalmas ujjak, szoros
pántok a filter körül. Miközben
nem fogy a szájhoz közelítő
parázs, a mélységélesség
nem takar ki és be többet,
a kép nem horpad tovább.

*

Elhasznált fecskendő, oldalán
a skála csak az elszíneződést
jelzi, napi inzulinadagját
ásványi nyugalommal.
Vízköves kislábosban
fekszik a kamrapolc
zugában, ott feledve, ahol
a tárgyak még ismerik egymást,
de félreértik az értük nem
nyúló kéz nyugalmát.

*

Mikor fáradt vagy, kidomborodnak
ereid alkarodon, akár egy felpumpált
vízrajzi térkép. Fáradt vér, oxigén-
hiányos, amit egész visszérhálózat
szállít egy ütemzavaros szivattyú
felé. Ilyenkor végigsimítod, néha
a tekinteteddel, máskor ujjaiddal,
mint talpaddal a puha tömlőket,
amik alámosni hivatottak ezt a
városrészt, csatornázás előtt.

*
      
Átlényegülsz, akár egy
kioldódott cipőfűző vagy
kioldózsinór egy vég nélküli
villanás előtt. Ébredéseid,
a magad ellen fordított tükrök
és szikék, monológjaid súlya
egy levélmérlegen, no meg
az eső kopogása a cserepet
imitáló fémtetőn. Te lehetsz
a legtökéletesebb víznyelő.

Valami rést keresve

„Nem szökhet. Senki.”
Simon Márton

Kitüremkedik a papírból,
titkokat őrző relief,
felfoghatatlan mégis,
mért faragták ilyen
áttetsző anyagból.

*

A határfelületek köribénk
plexisednek. Már korán
reggel talpon volt az
ügyeletes szerelő brigád,
takarítani nem az ő dolguk.
Az üvegtörmeléket csak a
tekintetemmel tapogattam
végig, valami rést
keresve, ahol át-
léphettél a térbe.

*

Szemhéját félig lehunyta,
hihetted, alszik, vagy
transzcendentális meditál épp,
pedig csak táncolt. Alig
is érintve (súrolófény) az
érinthetetlen hómezőket.

*

Nyomot se hagy,
pedig ülne le minden
lépcsőfokra, mélázva, el,
a végtelenbe. (Védtelen,
immáron tudja.)

Földet érése
pillanatában nem
tekint hátra, se előre.
Félig hunyt szemhéja alatt
az érkezés meg nem
érkezése.

*

(Itt valamikor a tenger.
Csak a leheletét érzed
egy-egy tovagördülni
nem tudó pillanatnak,
szárazon bolyong, nem
találván csak partot.)

*

Várod,
nyílik meg egyszer.
Mikor, már nem reméled.
Pont-, avagy összetett szem,
csupán fejlődésbeni differencia
a rés szeméreméhez képest.