Spanyolnátha művészeti folyóirat

Székelyhidi Zsolt

A Breakbeat és a Hip Hop

A tört ütemek

Bevezető
      A következőkben említett és a Hip Hoppal összefügő életrajzi utalások egy részét David Toop jegyzeteiből és könyveiből merítettem. Bővebb leírásokat lásd még: http://www.allmusic.com; a Wikipedia egyes szócikkei (nem kritikai); www.daveyd.com; http://zulunation.com.
 
      A tört ütem (angolul break beat) a zenében a kezdetek óta létezik (már, ha csak a természeti népek ősi rigmusait vesszük, pl. Sri Lanka területéről előkerültek 2500 éves dobok maradványai, melyen valószínűleg nem 4/4 ütemeket játszottak. Persze abban az időben nem kizárólag zenélésre, szertartások kíséretére használták az „ütőszekciót”, hanem komoly szerepe jutott a kommunikációban is. Az afrikai beszélődobokat régen kifejezetten az emberi hangok imitálására használták /a kommunikáció elősegítéséhez/.).
      A „törés” (break) a könnyűzenében első komolyabb szerepét az átvezetéseknél, például a téma ismétlését megelőző egy vagy több ütemben, a felütésben, illetve a témaváltások „előkészítésében” kapta. Ilyenkor esetenként minden hangszer leáll egy másodpercre, kivéve a dob (és az ütőhangszerek). Egészen a hatvanas évekig a popzenében nem használták másra a törteket, mint hogy „felpörgessék” (vagyis rávezessék) a következő zenei témára a hallgatóságot, a táncoló közönséget. A jazz műfaj természetesen jóval előbb bevonta a dobot szóló hangszeri minőségében (a legtöbb jazz-nótában minden zenésznek jut egy hosszabb-rövidebb improvizációs rész), de más műfajoknál is feltűnik, gondoljunk csak a rock klasszikusokra, például a Led Zeppelinre, akik külön számot írtak a dob főszereplésével (Moby Dick, 1969).
      A tört ütem sajátossága, hogy a klasszikus és egyenes vonalú 4/4-et (lásd pl. House, Trance műfajok) felbontja. Ezt különböző módon éri el. Több, egymástól független ritmusképletet használ (poliritmusok), amelyek egyfajta hálóként szövik körül az ütemet vagy segítségül hívja a szinkópát, ami zenei nyelven annyit tesz, hogy a hang a súlyozatlan helyeken (pl. a páros nyolcadok) szólal meg, illetve a súlyozottakon szünet van. (Egy hangsúlytalan ütemrész hangsúlyossá tételével; egy hangsúlyos ütem megnyújtásával, valamint egy metrikailag súlytalan ütemrésznek az utána következő hangsúlyos ütemrésszel való összekötése révén jöhet létre. /forrás: Britannica Hungarica/) Bonyolultabb ritmusképleteknél (groove-ok) már egyéb hangszerek — pl. a gitár — is belépnek a kívánt hangzás eléréséhez.
      A breakbeat a modern zenei kultúrában külön műfajjá nőtte ki magát. De a klasszikus (nem-elektronikus) gyökerek mellett szüksége volt egy kezdőlökésre, amely végül életre hívta, ez pedig az amerikai Hip Hop kultúra aranykorában következett be: Dj Kool Herc színrelépésével együtt a ’70-es évek legelején. (Dj = disc jokey, az a figura, aki előre felvett nótákat játszik le a közönségnek, többnyire lemezekről.)
      A Hip Hop dj-k akkoriban híres vagy épp (egyáltalán) nem híres előadók lemezeit keverték „alá” a szövegelő MC-knek. (MC = master of ceremony /ceremóniamester/, klasszikus értelemben az est házigazdája, aki nemcsak felkonferálja a műsorszámokat, hanem átkötőbeszédeket mond és általában szórakoztatja a közönséget. A ’70-es évektől kezdve a betűszó kapcsán zenében a rapperekre asszociálunk. Az első rapper, aki MC-nek hívta magát, Melle Mel volt a Grandmaster Flash and the Furious Five formációból /Kurtis Blow, Lovebug Starski, Kid Creole — ismerős nevek?/.)
      Szóval a Hip Hop dj-k és a lemezek: mivel eleinte még nem készültek kifejezetten csak dob ütemeket tartalmazó felvételek, ezért a dj-knek a boltban kapható repertoárból kellett (általában funk vagy diszkó) lemezeket vásárolniuk és róluk kiválasztani azokat a negyed-, félperces átvezetéseket (break-eket), ahol az eredeti előadó nem énekelt, nem szólt a (dal)téma, viszont az ütőszekció (esetleg a basszusgitárossal kiegészülve) igazán pörgős, táncra késztető groove-okat játszott. Egy ilyen groove ismétlésével, illetve több egymás utáni (lehetőleg ütemben és bpm számban összeegyeztetett) lejátszásával a dj akár több óra folyamatos játékot biztosított.
      Kool Herc (aki 1971-72-ig kimagaslóan jó atléta és igen izmos és magas volt, ezért barátai Herkulesnek szólították) tehát bement Bronx (NYC) egyik klubjába hóna alatt egy nagy köteg funk lemezzel és (azt mondják) megcsinálta a Hip Hop-ot. A titok az volt, hogy a fentebb említett break-eket még jobban felosztotta, kevesebbet játszott le belőlük, viszont azt többször (vagyis „beloopolta” őket egymás után). Hogyan is? Két példányban vette meg a lemezeket. A másik lemezjátszóra ugyanazt a pár másodperces részletet rakta fel, és amíg az egyik lemez szólt, addig a másikon a tűt a loop elejéhez igazította. Majd a részlet végén hirtelen áthúzta a fadert (hangerőtoló potméter :)), vagyis az első lemez hirtelen elhallgatott, míg a másik megszólalt. Jó kis titok, mi! Később Grandmaster Flash felhasználta és tökéletesítette a technikát, pl. a cutting-ot (amikor a két lemezjátszó között hirtelen váltasz a faderrel, akár gyors egymásutánban).
      Ők ketten egyébként jól ismerték egymást. Grandmaster Barbadoson született, de Bronxban nevelkedett, ahol egy suliba jártak és kamaszként sokat találkoztak a body-teremben. Herc másik úttörő lépése az volt, hogy közelítette a reggae és a Hip Hop zenét úgy, hogy jamaikai mc-kkel (pl. U-Roy és I-Roy) dolgozott együtt és reggae lemezeket pakolt a lemezjátszókra.
      A reggae zenét játszó dj-k és az amerikai rapperek egészséges együttműködését később olyan fontos alakok erősítették meg már a ’80-as években, mint a jamaikai dancehall dj Yellowman, a karib-származású Afrika Bambaataa, Kris Parker (ismertebb nevén KRS-One) vagy a szintén jamaikai Shabba Ranks (ó, Maxi Priest most könnyeket ejt).
      Egyesek szerint persze nem Dj Kool Herc találta fel a Hip Hop-ot. Szerintük a nyugat-afrikai születésű, de ’73-ban az USA-ba költöző reggae énekes, Alpha Blondy. Velük még elbeszélgetek.

  
      Most nagyobb levegőt kell venni, hiszen a Hip Hop születésével együtt megszületett számos más olyan dolog, amiből később a mindenféle Breaks (nem Breakbeat) kialakult. Aztán ott vannak azok a dj-k, akik a ’70-es évek nagy hangszerforradalmára reagálva Electro-t (ElectroPop vagy RobotPop vagy TechnoPop — Kraftwerkék találták fel még ’71-ben) kezdtek játszani.

A fogalmak tisztázása:
      A Zajzószer az elektronikus zenei műfajok leírását tűzte ki feladatául, azok idő- és térbeli elhelyezkedéséről, kapcsolatrendszeréről igyekszik átfogó képet alkotni.
      Így talán nem meglepő, hogy a Hip Hop-ot sem önmagában tanulmányozza, hanem strukturális felépítéséből indul ki.
      A Hip Hop alfája és omegája furamód nem a rappelés, hanem a ritmus (vagy groove) és ebben most nyilván sokan hevesen cáfolni igyekeznek.
      Megmagyarázom.
      Ha azt a tényt vesszük alapul, hogy a rap ( a Hip Hop szöveges alapja) a nyugat-afrikai griots-okból (népi kántálás…) és a Karib-szigetvilág reggae kultúrájában elterjedt (a ’60-as években letisztult) toasting-ból ered, de persze hatással volt rá a szintén kántálósan ható tradicionális gael (ősi ír) népdalolás is és (hogyne!) az indián népdalok. (A rap szó egyébként a XVIII. századi Anglia nyelvén azt jelentette: beszél.) 1968-ban rögzítették lemezre az első „rap számot”, Pigmeat Markham (aki egyébként komikus volt) szövegelte fel és a 19. helyre jutott a Billboard és a UK hit-listákon abban az évben. Más szóval a rap létezett már jóval előbb is.
      A Hip Hop újítása nem a szövegelés átformálása volt, hanem a break, mint jellemző ritmus-karakter, használata a zenében. Ilyen értelemben a Breakbeat, mint elektronikus zenei műfaj, a klasszikus Hip Hoppal együtt született meg és emiatt nem hívhatjuk egyszerűen breakbeatnek a mai napig tévesen annak hívott zenéket. Ez egy olyan fogalomzavar, amit érdemes helyre tenni (és mondanom sem kell, hogy nem én vagyok az első, aki felhívja erre a figyelmet).
      A Breakbeat zenei műfajon belül helyezkedik el tehát például a Hip Hop, a Big Beat, a Chemical Breaks (és nem Chemical Breakbeat), a Nu Skool és a Gangsta Rap is, vele együtt Puff Daddy.
      Ez a fejezet a Breakbeat születésével és fejlődésével foglalkozik.

      A Breakbeatnek 6 kisebb-nagyobb ágáról beszélhetünk a fentiek szellemében.
      A Rap köré csoportosuló alműfajokról, ide tartozik maga a Hip Hop, a West Coast és East Coast, a G-Funk, a Gangsta (Rap), de a Turntablism (scratching), a Progressive Hop és az Abstract Hip Hop is.
      A Hip Hop klasszikus gyökereiből nőtte ki magát Miamiban az úgynevezett Miami Bass (ötvözve a Booty Bass basszus alapú és „mocskosszájú” nótáit a klasszikus Hip Hoppal), amiből kronológiai sorrendben a Florida Breaks, a Nu Skool (Breaks), a Dark és a Progressive Breaks jött létre, e két utóbbi már a szürke britek agyszüleménye.
      A harmadik a Booty Bass műfajcsokor, ami a Dirty South Rap (a piszkos déliek) egyenes ági leszármazottja, s ide tartozik a Crunk (köszi Ice T, köszi!), a Ghetto Tech és, ha még emlékeztek a House műfajokra, a Booty House, mint átmeneti műfaj is felbukkan itt.
      Aztán a közkedvelt Urban Style, és benne a New Jack Swing még a ’80-as évek legvégéből, majd hosszabb szünet után Lauryn Hill (a Fugees után persze ’98-ban), Mary J. Blige (’92), meg Macy Gray (’99) és az ő Nu Soul-juk (R&B, na de sokan a New Jack Swinget is R&B-nek hívják, óó mán!). És itt van a 2-Step Garage, amit a House műfajainál már tárgyaltunk egyszer és ez egy izgalmas, új, átmeneti műfaj, ami azóta folyamatosan és markánsan jelen van és változik a 2000-es évek közepe-végi zenei underground világban (bármit is jelentsen mindez).
      És van még 2, mindegyik messze került a ’70-es évekbeli gyökereitől:
      A Breaks. Nem a Breakbeat. A ’90-es évek egyik izgalmas, törteken nyugvó és talán még populárisnak is mondható műfajcsokra. Mondhatnám, hogy ha fiatalként a ’90-es évek végén bulizni akartam, nyilván(!) nem szerettem a diszkót és épp nem volt Drum&Bass parti, ja és metál-buli, akkor biztosan Breakbeat-re mentünk csajozni, mert akkor még nem tudtuk, hogy azt Breaks-nek hívják:). Itt van a Funky Breaks, a Chemical Breaks, a Tribal Breaks, a Big Beat és az Anthem Breaks. Na, majd mesélek!
      És a végére az Electro a ’70-es évekből, ami egyrészt átkacsintott és ott ragadt a House-nál, ez az Electro Funk (puszi, Thomas Bangalter, de csapj oda te is, Dr. Dre!). Aztán az évek haladtával: Freestyle (avagy Electro Dance — csak nem megint a House felé ácsingózó átmeneti műfaj? De. A Techno Dance és a Snap! Apja; az anyja, mint tudjuk, a Classic House volt), és — ahogy közeledünk a ’90-es évek felé — a Nu Electro. Aztán a 2000-es években a Nu Nu Electro, majd 2009-ben valaki megírja az első Nu Nu Nu Electro slágert is.

Nos hát, ez a felállás. Kérek mindenkit, mielőtt érdeklődően tovább gurítaná az egeret a Breakbeat-műfaj felé, vessen egy pillantást az alábbi magyarázó ábrára:
> A Breakbeat fejlődése és állomásai — történeti áttekintés (pdf-ábra) 

 
És emlékeztetőül:
> A House fejlődése és állomásai — történeti áttekintés (pdf-ábra)