Spanyolnátha művészeti folyóirat

Fecske Csaba

B.B. azt fontolgatja, hogy Hollywoodba megy

Drága Bartókom, Bélám,
mit búborongsz oly mélán,
csak nem orrolsz énrám,
hogy éhgyomorra versbe rántlak
hirtelen ezen az álmos júniusi reggelen,
a Gesztenyés utcában, ahol lakom
s téged látlak hunyott szemmel vakon
is, ha kinézek az ablakon,
bartókni mindig jó alkalom —,
zenéd titok számomra, rejtelem,
démoni táncot lejt velem,
mennybe röpít, majd pokolra taszít,
mint isteni átkok döbörögnek
idegeimen barbár dallamaid.
Már megbocsáss, úgy állsz ott a Szemere
utca sarkán, mint Bálám szamara,
Bélám
ne félj, holnap megy az ímél ám,
most egyszer nem invitálunk
a Bartók+-ra, ne ülj Miskolcon buszra,
lekergetnének morc ellenőrök,
mindegyik félelmetes kán, nagy főnök,
vár téged a Riviéra
furcsa éra ez, nem a tiéd, kifeslett,
a toprongy ni mi fess lett!
Boldogabb jövőt kívánunk néked!
csodálatos mandarinod megérett,
nélküled bár, most is kifacsarjuk.
Ha kimondjuk: Bartók,
kinyílnak sorban az ajtók,
íme a hetedik mögött Judit vetkőzik,
vagy öltözik éppen, ezt sose tudni.
A kékszakállú szakálla nagyra nőtt.
Gyűlölni éppúgy tudja
mint szeretni a valódi nőt.
Kedves öcsém, azért borongok itt,
mert nem a dallamok, a szlávok
jönnek, arcátlan arszlánok,
kalapáccsal vernek a zongorára,
csakúgy remeg a zongora lába,
kitetszik nem jártak zeneiskolába
itt bizony kilóg a lóláb,
ez mindennek a teteje,
vagyis hát ennél nincs alólább,
dühös vagyok, kissé kába,
lehet hogy kimegyek Amerikába
musicalt írok, slágert,
sztár leszek Hollywoodba',
ahol a legszebb virág a dudva.