Spanyolnátha művészeti folyóirat

Kilián László

Fordultszarvas a forrásnál

— Azt az ibértaknyos Jeremiását neki — mondja a virtuálisz — ámde net-vadász, mikor életében először szemem villanását is megláthatja.
Úgy tűnik, ez a cyber-fauna-vérengző éppen engem nevezett el réges-régi rámkívánkozásában Jeremiásnak. Engem, a magányos szarvast, a szarvassá változott fiút.
— Azt az ibértaknyos és bartókulatos Jeremiását — immár szinte énekli a káromkodásnak is hihető kikanyarított mondatot.
Közel hajolok hozzá. Kivárok. Először hosszút fújtatok, hogy némi ibértakony is fröccsenjen sápatag orcájába és nyerítve kérdezem.
— Cantata Profana?
— Na, most egy valódit káromkodik, mire menten le is fagy a gép. Újraindítanád, de a szolgáltatók üzemzavarra hivatkozva megint felfüggesztik — szól így a monitor-üzenet — a hálózati közlekedés külemb-külemb módozatait: üldöztetésem megakad, a vadász méla lesben ott marad: kósza cyber-szél neszez.
Már tudom, küszöbön a hálóhalál; a netapokalipszis: a vakufénytől a piroslón visszatetsző szemfenék helyett, az enyém — e rögzített pillanatban — zöld szembélletté nyugalmasul.
Ezért mesélek neked ímélt utoljára; ezért pötyögöm patámmal az épp csökkentett üzemmódban még egyszer felsajduló gépbe. Ezért utoljára így.
Bízzál!
Bízzál, mert a szarvas elejétől fogva ott van, mikor dallani, regölni, mesélni kezdik AZT.
Mert a szarvas előtűnik, midőn fába, kőbe róni tudják AZT.
A szarvas pedig az iramodást is kecses figyelemre fordított ácsorgásra váltja amott: ott, hol falra, szentélybe vonják ecsetjükkel az ábrát, hogy előtárják AZT.
Legelni is elfelejt ez az űzött agancskoronás legott a klastrom másoló-kamarájában, mert felismeri AZT.
Ki más látná a proto-prések serénykedését, mint a szarvassá lett fiú, aki tudja: kódex-privilégiumra íme jő az egyenlősítő könyv, hogy AZT firtassa.
Bízzál, mert ha vész a szó, a rovás, a kép, a kirajzolt s metszett betű, vész a képernyő netgalaktikus malasztja is, AZ pediglen mégis megmarad. Megmarad, mint a szarvas, meg miként én, a Jeremiás.
Mert Jeremiás-Aktaiont úgy büntette meg Artemisz, hogy megáldotta: örök szarvas lett. Napszarvas. Járjon, meredjen, mint a Nap. Lásson, mint a Nap; lássa ragyogtatva mindig AZT.

(Aktaion)