Spanyolnátha művészeti folyóirat

Kunt Balázs

Esti gondolatok

Barátom,

23:13
felénk most szikkadt esti csend kapirgál a bádogereszen, elő -
előhúzva rozsdás csőrével egy-egy villamos csöngést,
szirénavijjogást. Feltámadott gallyak pengetik a kifeszített villany- vezetékeket, értelmét kereső tavaszi szél fuvolázik a fedetlen
csatornajáratokban. Félénkszemű eső ad visszafogott, kusza ütemet
hozzá a hervadt lámpaburák tetején. Ablakom alatt az éjszaka bátrai
jönnek-mennek, tudatalattijuk hallgatja a megszokott diszharmóniát.


24:05
Sokat gondolok Rád mostanában. Köszönöm, hogy írtál és örök köszönet a
zenédnek, mert a városi lélek korán ráncosodik a demo demokráciában.
Azt írod, az idő elválaszt és összeköt minket. Nyúzókés. Erre gondolok
ilyenkor. Ráncosnak és koszosan csúfnak érzem a fojtóan ölelő
szögesdrótszőrű időt, mert fakóvá koptatta az ízeket a számban.
Megkínzott ma az emberi képzelet. Olyan brutálisan precízen sikerült,
hogy néhányan már valóságnak hisszük.


01:32
Mindezt elűzi valami ijesztően nyugtató. Figyelek Rád. Csikaróan éles
hegedűszó szólal meg bennem, lassan, hosszasan. Kell ez a hang. Magára
irányítja a figyelmet. Jajkiáltása által szántott lelki barázdát bús
ütőgordon toppanása veti be. Finoman, félve búj ki belőle a brácsa
hamvas dala. Most jól el tudnék beszélgetni Istennel. ( Szétnézek
lopva ) - és meg is korholnám. Egy kicsit mindenképp. Őt, Jézust, a
bőrbe köttetett megváltást nem - de azért a tanítványok közül Júdás
lenne a legjobb barátom.


02:44
A kibelemez játszó forog tovább. Én meg értelmetlenül ülök, mint üres
üvegek a rekeszben, visszaváltásra várva. Nagyjából ízlésesnek
mondható szobában elég egy laptop a falnak fordított íróasztalon.
Ablak egy világra, háttal a világnak. Meg néha iszom is. Viszkijárat.
Fáradt vagyok, mint egy félig becsavart szög, aki így is megtartana
egy képet - mégis tudja, hogy a feleút még hátra van.


03:25
Hallgatlak és írok, mert talán ma van alkalom utoljára, hogy Neked
írjak. Szóvicceket gyártok, ilyesféléket: mit is jelent a
„feltétlenül" szó? Irgalmatlanul éhesen beesek egy főzelékbárba.
Feltétlenül kérnék egy borsófőzeléket - mondom ( mivel nincs sok
pénzem ). És milyen feltéttel szabad ? Most mondtam. Feltétlenül.


04:50
Van, hogy az ember önmaga margójára jut. Van, aki betelik. Én mindig
új sort kezdek. De meghánytatnék mindenkit, hogy sarat okádna e, vagy
havat.


05:59
Drága Barátom, az idő kése csak lassan hámozza a hajnal vöröslő héját.
Búcsúzom. Magadnak köszönheted gondolataimat. Zenéd lelkemre
telepedett komoly súllyal és égette, ránehezedett, míg a ráncos lelket
az esztenák méhének vasalója simára nem vasalta. Kössz, hogy a forró
viszkimet „tiszta forrásból" készült jégkockáid hűthették.