Spanyolnátha művészeti folyóirat

Mezősi Miklós

Levéltöredék barátnéimhez, főleg Judithoz

Kedves Leányok, Asszonyaim s Feleségek!
Nektek „jó hír" — talán...
Valójában sovány,
kehes-repedt vigasz —
persze csak ha színigaz
s nem költői fikció,
vagy médiánkból spriccelő
fiktívre vett kis proklamáció,
hamis, sőt hír-telen hír,
mely gyorsan száll, és nincs ellene ír.
Kellő tapintatot kíván az ügy — remélem, értitek.
Kész van már mind a kulcs, az alkotójuk csak piheg,
s közben új kulcsok reszelgetésén s új műveken mereng,
ám orcáján nem oly nagyon szivárg a nyál,
hisz nem hűdött ő, úgy mint földgolyónk,
melynek ősi-szép gyémántos-tengelyébe' görbület
készül beállni sandán és hitvány kebellel s
lelkülettel, e mái éj felén! Hűdött pofák szivar
helyett savójuk-nyálukat szivárogatják,
hülyítve és nyomorgatandva Földgolyónk.
Ó Földgolyó, Te mért vagy Földgolyó!
Mi lesz Veled, vagyis velünk, ha tengelyed
Görbülni kezd majd és finom, rugalmas
Gumisbotnak valót metélnek róla, eszközét
kemény kis kényszereknek, Földgolyó?
Ne hagyd Magad, Te Földgolyó, hisz Rajtad áll,
hogy mit csinál Rajtad és Veled, ki Rajtad áll.
A hír, mi hirtelen jött s nem költői fikció,
médiánkból spriccelt gyorsan most elő,
s ki tudja, hogy vajon nem
fiktívre vett heveny kis proklamáció,
mely gyorsan száll, és nincs ellene ír.
Hallatlan ügy: világunk hálója foszlásnak indul nemsokára,
éjfélkor — hírlik — szétszakad s a villanypókok nem szövik tovább, de újra sem.
Mégse legyünk ott, hol hálónk szakadása leend!
Kékes-azúr a szakállam, a kulcsaimat megcsörgetem akkor,
átadom én a Borisz Godunovnak:
őrizze, ameddig tudja s bírja erővel...
Uram s teremtőm! zeném és engem ki szereztél,
Hozzád szólok e nem mindennapi válság pillanatában!
Kedves Hang-Szerelőm — de nem ám ki a vízvezetéket
Jól s értőn szerel-endő kócol, avagy ki tetőket
Bádoggal vagy náddal, kúpcserepekkel akárha
Jó nagy igény ha mutatkozik, értően kirakodja
Szépen, mívesen ő tetejét ízlésficamos kalyibáknak.
Síppal-dobbal, nádhegedűvel meg pikolával
hangokat illően szer-kesztesz jó szer-elem-ből.
Nem szereled Te a harc-, se a békekocsik kerekét sem,
S más egyebet se, csupán a zenét — és ezt szerelemből.
(Senki nem is gondolhatná soha, hogy szar elemből:
mert hisz az emberség nemigen fejlődik előre,
ellentétben minden egyébbel: jó vasutakkal,
webbel-lobbal, piszmákos sutyerák lotyogással,
és még sok-sok egyéb jó stolzi serény sok erénnyel).
Integetve üdvözöl Mindnyájatok
a Kékszakállú herceg, várából kihajolván