Spanyolnátha művészeti folyóirat

Onagy Zoltán

18 könnyű darab (román népi tánc)

Kedveske, Tündérem!

1. Groteszk, elkeserítő kép, hihetetlen, tudom. De most elmegyek innen. Örökre. Harmincöt év a királykisasszonnyal hosszú idő, benne a nyolc éved, együtt negyvenhárom, rögtön meghalok, ha így, ha ketten eszitek belőlem az éveket.
2. A háttérben három domb, a két szélsőn gyerekvárak, a középsőn egymásba néző ablakokkal lakótelep. A lakótelep egyik földszinti lakásának játszótérről látható fala nyitott, ott látsz engem, abban a kis szobában, tíz éve a gép előtt, abból nyolc veled. Sok. Elmenekülök innen örökre.
3. A lakótelepen tűz tombol. Tűztenger és lángvihar. Ha nem akarnék is, mennem kell. Itt a jó alkalom.
4. Nem nézek be Dömösre, pedig szeretném látni a két kis fából faragottat, téged is búcsúzóul, de nem. Elgyengülnék a látványtól. Maradnék. Lehet, maradnék.
5. Fontos vagy nekem. Minden percünk fontos. A fiúk is fontosak.
6. Így lesz jobb, lásd be. Ne lássák lepusztultan sántikálni apjukat.
7. Úgy tudtam, a fából faragottnak nincsenek izületei, porckorongja. Van. Micsoda porckorongja van!
8. Közeledik a tűzvihar, lépcsőházról lépcsőházra halad, a felriadt népek kiugrálnak az ablakokból, rá a beton virágtartókra, ott loccsannak szét. Nehéz embernek lenni.
9. Nem tudom, mennyi időm van, hogy befejezzem az utolsó mélt.
10. Haza akarok menni. Haza, mindentől függetlenül érezni a hárserdőmet, a patakot, a tavat, a reggeli és esti napot, az esőt, ahogy veri a port.
11. Hazamegyek.
12. Kiszállok.
13. Az ötvenöt éves királykisasszony, és te a harminc éveddel, el
lesztek nélkülem. Amit kellett, elvégeztem. Harcaimat megharcoltam. Gyerekeimet megcsináltam. Elég a csatákból, a loholásból, a gyűjtésből. A kiszolgáltatottságból.
14. Nyulaim lesznek. Kecskenyáj, fűszeres kecskesajt száraz kenyérrel. Kutyák, baromfiudvar, a kert végében mérnöki sorban méhkaptár. És répa, karalábé, krumpli, kukorica, gyümölcsfák, kapa, ásó, metszőolló, permetező. És én.
15. PC nem. Mélek sem. Tízezer évig voltam fából faragott — mél nélkül. Tízezer év következik mél nélkül. Szúnyogokkal küzdök a Paradicsomban, nem az elektronikával.
16. Hiányoztok majd. Az élet szép része nem múlik el nyomtalan, hiányzik a delete-gomb, a kéz is hiányzik, ami megnyomná. Meg merné nyomni.
17. Találkozzatok néha ketten, te, a bölcs hercegnő, s az ötvenöt éves királykisasszony, hozzátok össze, ismerkedjen meg a négy fiú, hiszen ha engem szeretettek, miután megszűntem, helyettem szerethetitek egymást. Az nekem is jó. Nektek is.
18. Jön, jön a tűz. Küldöm, és indulok. Hosszú idő óta most először telefon, laptop-táska, pen-drive nélkül. Nem cipelek magammal semmit. Bottal lebicegek a kerékpárútig, föl a Duna hátára, leringatózom Vácig, Visegrád előtt szomorúan megnézem a házadat a hegyoldalban, elköszönök tőle is.

Ölel búcsúzó fából faragott szeretőd