Spanyolnátha művészeti folyóirat

Szécsi Gabriella Tímea

NELÉGYOTT (én máshol leszek)

Drága Stefi!

Elérkezett a nap, hogy végleg búcsút intsek Önnek
Tizennégy bagatell indok, hogy rövidre zárjam azt, ami nincsen
Életem
Atonalitása lett rajtam úrrá
Miközben lelkem mélyén békésen DurMol
Engem már nem érdekel
Hogy az utolsó árvíz óta száradó fák tüzében porrá lettek a központi szerverek
Magának ehhez sincs semmi köze
Persze
Én már mindent újrakezdtem bitonálisan lezárva
Értse, ahogy akarja
Nincs már talpalatnyi föld, hol nem lennénk otthon, sem jég a sarkokon
Atlantisszá lett már Ön is bennem, mint Velence
Járt már a holland partokon?
Látta az utolsó gleccsert largo elterülve?
Lento az is elveszett
Már nem szörfözünk hétköznapi gondokba merülve
Pénzért
Virtuális álmunkat adtuk érte
Ki kérte?
Hogy műholddal kövessenek
A tegnapi elektrovihar óta, már a szúnyogok sem nemzőképesek
E-mail, az utolsó, mi bennünket még összeköt (a többit törölte már a rendszer)
Mondanám, hogy gyere személyesen, de Te már úgysem olvashatod, hogy
LÉGYOTT
Veszem a kalapom, ez lesz a leghosszabb szünetjel

Üdvözlettel:
B. Béla