Spanyolnátha művészeti folyóirat

Szécsi Gabriella Tímea

Fotóalbum

CsikóCsikóKapuMalomMáriaRomRomTemplomTóÚtVasút

Mezőtárkány

Én nem születtem Mezőtárkányban, de még csak a környéken sem. Szülővárosom Nagyvárad, akárcsak a szüleimnek, nagyszüleimnek, dédszüleimnek. Négy-öt éves lehettem, amikor Váradot elhagyni kényszerültünk, de máig kötődöm a városhoz, akkor is, ha még a nyelvét sem ismerem. Különös érzés.
A gyermekkorom emlékei Esztergomhoz kötnek. A Galagonyás utca tündérvilága, a Dobogókő lábánál, számomra felejthetetlen. Persze, mióta elköltöztünk, Esztergom is sokat változott. Kedvenc játszóteremből is parkolót építettek ...
Mezőtárkányba először nyaralni jöttem. Néhány rokonom Nagyváradról áttelepült ide a környékre, s én Egerben, később Mezőtárkányban töltöttem néhány hetet nyaranta a testvéremmel együtt, unokabátyáméknál. Rövid ideig még a nagymamám is itt lakott. Pár hónappal azelőtt halt meg, hogy mi itt vettünk házat. Ez főként édesanyámat nagyon megviselte, hiszen őmiatta is szerettünk volna ideköltözni. Esztergomban egyáltalán nem voltak rokonaink.
2000 tavaszán tettük meg ezt a lépést. Tehát, már közel tíz éve itt lakunk. Ez a költözés számomra, és az öcsém számára is, egyet jelentett a kollégista életforma kezdetével. Néhány hónapig Esztergom és Mezőtárkány között ingáztunk. Alig tizenöt évesen, szülői kíséret nélkül, számunkra ez nagy kaland volt. Viccelődtünk is vele, hogy a budapesti metróba csak kétheti hidegélelemmel merünk leereszkedni, hogy ne legyen gond, ha kicsit eltévednénk. De a következő tanévtől Egerben folytattuk tanulmányainkat.
Én azóta is Eger és Mezőtárkány között folytatok kétlaki, kollégista életformát. Kezdetben ez a falu alig jelentett többet számomra egy háznál, ahol a szüleim élnek, és ahol ezért otthon érezhettem magam. Persze jó volt már akkor is felpattanni a biciklire és áttekerni a rokonokhoz, de rajtuk kívül szinte senkit nem ismertem itt. Eger is ismeretlen volt még erről az oldaláról. Mondanom sem kell, hogy a nyaralásról jobb emlékeim voltak, mint a szigorú gimnáziumi követelményekről. A ciszterci iskola, a zárt középiskolai kollégium korántsem volt olyan kötetlen és pihentető. De sokkal erősebbé tett. A jó kollégista ugyebár a jég hátán is megél. Ilyen előzmények után sokkal szabadabbnak tűnt a főiskolai kollégium. Jelenleg Egerben egy főiskolán folytatok egyetemi szintű tanulmányokat, és már sokkal jobban megszoktam a várost. Ha bemegyek Egerbe, mindig összefutok ismerősökkel, anélkül, hogy megbeszéltük volna. Ez számomra nagyon sokat jelent. Az év jelentős részét ott töltöm, mert feladataim, elfoglaltságaim oda kötnek.
A szüleim már jobban ismerik a falut, és annak lakóit. A tanév folyamán sajnos csak ritkán járok haza. Ezért számomra Mezőtárkány még mindig kicsit ismeretlen ismerős.
Mezőtárkány község Heves megyében található. Huszonöt kilométerre fekszik Egertől, és hat kilométerre Füzesabonytól. A faluban csordogál a Laskó patak, ami a Tisza-tóba torkollik. A lakosság jelenleg 1751 főből áll. A térségben jellemző módon itt is nagy problémát jelent a munkanélküliek magas száma. A falu lakosságának jelentős része mezőgazdálkodásból él. Az itteni földek aranykorona értéke átlagosan 11, 74, (ez nem tudom mit jelent), az éves csapadékmennyiség 560-580 mm. A községnek van Önkéntes Tűzoltó Egyesülete, Sportegyesülete, Mezőtárkányi Ifjúsági Köre, Arcok Álruhában Amatőr Ifjúsági Színtársulata, Gyöngyvirág Nyugdíjas Klubja, Mezőtárkányi Polgárőrsége. Működik itt óvoda, iskola, művelődési ház, könyvtár, orvosi rendelő. Van négy vegyesboltunk, egy gyógyszertárunk, postánk, pékségünk, két ajándékboltunk. Van egy csodálatos templomunk, egy nagyon finom vizű forrásunk, egy aprócska halastavunk és romantikus romjaink. Tájházunk is van, de nem sorolom tovább, milyen gazdag kis falu ez. Elnézést kérek, ha kimaradt valami. Az önkormányzat Mezőtárkányi Hírek című időszakos kiadványából rendszeresen képet kapunk az önkormányzat és az egyesületek munkájáról, tájékozódhatunk a fontosabb eseményekről, programokról. Események és programok is vannak bőven, felsorolni is sok volna azokat, ezért csak néhányat emelnék ki: szilveszteri bál, farsangi mulatságok, nőnapi köszöntő, kiállítások, a nemzeti ünnepek alkalmából szervezett rendezvények, majális, Kihívás Napi sportprogramok, gyermeknap, kirándulások, kézműves foglalkozások, falunap, adventi programok stb.... És minden évben részt vesz a delegációnk a Tárkányok Találkozóján is, Kistárkánnyal, Nagytárkánnyal. Köröstárkánnyal, Tárkánnyal és Felsőtárkánnyal együtt. Komoly közösségi élet folyik a faluban, de sajnos az esetek nagy többségében nélkülem. Ezeken a rendezvényeken a különböző egyesületek is képviseltetik magukat.
A faluba viszonylag jól el lehet jutni busszal és vonattal is. (De azért a kis távolság ellenére, nem hiába lettem kollégista.) Az autósok három irányból érkezhetnek ide. Távol vagyunk minden zajos nagyvárostól, de autóval negyven percen belül megközelíthető Eger (megyeszékhely), Füzesabony (közlekedési csomópont), Mezőkövesd (a matyók fővárosa), Poroszló (a Tisza-tó partján). Az M3-as autópálya füzesabonyi lehajtója hat kilométerre van tőlünk, míg maga a pálya mindössze háromra.
A falu kinézetét tekintve, szerintem elég rendezett. De ez a rendezettség nem képmutatás, nem az idegeneknek szól. A községre nem jellemző a falusi turizmus. Egyetlen idegenforgalmi egységünk a halastó melletti horgász büfé, ahol megszállhat maximum két tucat ember, de szerintem a falut ritkán látogatják idegenek. Olyannyira, hogy még a körzeti megbízott is arra kéri a lakosságot, hogy ha gyanús, idegen személyek tűnnének fel a faluban, azt azonnal jelentsük. (Köszönhetően az „utazó bűnözőknek".)
A falusi hírszolgálat is kitűnően működik. Egyik központi fóruma a forrás. Ha az ember friss hírekre szomjazik elég, ha kimegy egy kis friss vízért. Persze, ehhez tudni kell azt is, hogy Mezőtárkányban nem túl finom a csapvíz. Mi mióta ideköltöztünk, ezt a forrásvizet isszuk.
A faluban az is jó, hogy viszonylag ritkán kell kimozdulni, mert sok minden házhoz jön. A tollfelvásárló, a takarmány, az előnevelt csirke, a dinnye, a krumpli, a nínós autó. A nagymamák a nyár közepén főzhetnek mirelit ételeket, mert a hazai termés kell télire. A művelődési házban különböző vásárokat, bemutatókat is tartanak.
Hogy mi számomra Mezőtárkány? A jelenem egyik fele, és egy homályos ígéret a jövőre nézve, amit egy régi, kicsi vályogház takar, a szüleim házával szemben. Másnak még talán láthatatlan, de én már látom a benne rejlő lehetőségeket.
Addig is élvezem az itteni csendet, jó levegőt, a kertünkből szedett friss gyümölcsöket. Rétet termesztek szemközt, és óvom a fácánok nyugalmát. És ha az életem majd kisebb nyugvópontra ér, megpróbálom jobban megismerni ezt a szép ismeretlen ismerőst.