Spanyolnátha művészeti folyóirat

Silvester Plotajs Sicoe

Aránytalan közép

 

Éppen csak kinyújtotta a karját, alig érezhetően adott jelet, kiemelkedett a tömegből, karok és vállak sokasága vette körül, vagy nem is kör volt, egy hatalmas alaktalan terület, szögekkel, ahogy nem szeretem, íveket képzeltem bele, az alakba, amely körülvette, vagy amelynek ő maga adta az aránytalan közepét.

 

 

     Néha elveszítettem szem elől, máskor láttam karjának ívét, vagy láttam, ahogy meglök valakit maga mellett, kezét annak az arcához emeli, tenyerét ráilleszti, igen, úgy, különösen befelé görbítve ujjait, soha nem nyújtva, ráfekszenek az ujjak, ívhelyet keresnek maguknak.

 

     Egyszer az én arcomat is megérintette. Alakom felsejlett az aránytalan középen, egy pillanatra én kerültem abba a pontba, ahová vágytam, lehet észre sem vette, lehet én sem, körülvett, nem voltak szögek, nem adtam jelet, vagy nem akkor, vagy nem jól.

 

     Ma nem érint, vagy nem engem, egyetlen ívet sem találok, görbednek az ujjaim, helyet keresnek, ahogy szeretem, meglökök magam mellett valakit, nyújtom a karom, függetlenül helyektől, nem nézek oda, amikor görbed az ujja a nekem idegen arcra, amikor elveszítem.