Spanyolnátha művészeti folyóirat

CHG

CHGCHGCHGCHGCHGCHGCHGCHGCHGCHGCHGCHGCHGCHGCHGCHGCHGCHGCHGCHGCHGCHGCHGCHGCHGCHGCHGCHG

Kutyák két farokkal

2006 választási év volt. A várost elöntötték a politikai plakátok. Köztük a Kétfarkú Kutya Pártjának ígéretei: örök élet, ingyen sör, igazmondás. Ezt követően Tóth Zoltán választási szakértő úgy érezte, meg kell védenie kisded demokráciánkat, s kezében karddal kijelentette: „Nyilvánvaló, hogy becsapják az állampolgárokat.” Majd azt is hozzátette: a bejegyzetlen párt, amely ilyen státuszban nem indulhat a választáson, nem csupán becsapja a jó honfiakat, de még a közjogi intézményrendszer tekintélyét is rombolja…
     Ekkor már a könnyeim is csorogtak, úgy nevettem. Nevettem? Röhögtem, hahotáztam! Aztán lecsillapodván kicsit elszégyelltem magam. Tóth úr helyett. Aki butuska gyerekként kezeli a honfitársainkat. Aki úgy véli, ha ő humorérzék nélkül született, akkor már mindenki híján van ennek a nagyszerű emberi tulajdonságnak. Tóth úr komolyan vette magát — és hülyének nézte az országot. Főleg a szegedieket, hiszen nevezett pszeudo-párt ebben a városban „rombolta demokráciánk tekintélyét”…
     Ekkor megint röhögnöm kellett…
     Elmúlt a választás, létrejött a Kétfarkú Kutya Valóságteremtő Központ (vagy már létezett korábban is – ez a rész maradjon homályban!). Szeged utcáin plakátok, szürreális falfirkák és falfestmények jelentek meg, a Gogol utca egyik utcanév-tábláján a közterület elnevezése Googol utcára változott, a csatornaszájak előtti kék tócsákban színes halacskák úszkáltak, a KRESZ-táblák árnyékai önálló életre keltek, és így tovább. Weiner Sennyey Tibor egy interjúban, az Irodalmi Jelen hasábjain azt kérdezte Kovács Gergőtől, a két farokkal bíró kutyák barátjától, hogy utcaművészet-e mindaz, amit a fölös csontokkal megáldott/megvert állatok tesznek, illetőleg ahogyan jelen vannak Szeged utcáin? „A művészet szót szerintem felejtsük el, itt a valóságról van szó. Ezért talán helyesebb utcamódosításról beszélni. Ebben a dologban szerintem ma határtalan lehetőségek vannak, s biztos, hogy még remek dolgok fognak születni.” — hangzott a válasz. (Szegény Tóth úr, ha ezt hallaná!)
     A határtalan lehetőségekből ez-az azóta is megvalósul. Folyton megvalósulnak. Valóság teremtődik. Mert, miként az egyik falirat mondja: gondolkodni még szabad! (Bizony, bizony, Tóth úr!) És nem csupán gondolkodni, de felvállalni is. Sőt, szemben a bármelyoldali, bármelyországbéli politikával: igazat is lehet mondani. Falon is, oszlopon is. Meg egyáltalán…