Spanyolnátha művészeti folyóirat

(Órákat töltesz...)

Ritkán adatik meg mostanság, hogy csak úgy üldögélj, kortyolgasd a megérdemelt hosszúkávédat, kicsit be vagy havazva, túl sok a meló, innen is, onnan is gyűlik egyre, igen, így szokás mondani, most éppen esel szétfelé, pedig egyre húsbavágódóbban érzed a hiányát annak a néhány ártatlan percnek, amíg, de mindegy, most ez van. Pedig lennél százszorta inkább a kedvenc kávézódban, hegyeznéd a ceruzát, kinyitnád a friss, még érintetlen füzetet, csupa-csupa tavaszillat, a munka kikelete, rögtön úgy érzed, patinás kerthelyiségben üldögélsz, ceruza-, füzet- és virágillat tölti be az orrodat, lebegsz, repülsz, szállsz. Szabadon, szépen.
Ülsz a monitor előtt, nézed, nézel benne-rajta mindent, mert rajta-benne dolgozol, vagy szól a zene vagy nem, attól függ, milyen a hangulatod, egyszer csendre vágysz, máskor zajra, zenére, zajt és/vagy zenét hallgatsz, hogy jobban bírd, hogy felpörögj, aha, álló (ülő) nap kapargálod-simogatod a klaviatúrát, estefelé nem tudod, ébren vagy-e, alig tudod nyitva tartani a szemed, folyton arra ébredsz, hogy elaludtál, le-lecsuklik a fejed, dőlsz jobbra-balra, kész vagy teljesen, kávéra vágysz, jó hosszú és jó erős kávéra, különben belebolondulsz, rengeteg dolgot kellene még csinálnod, sokszor sokat, és nem fogod bírni, fizikai teljesítőképességed végén vagy, túllógsz rajta. Legszívesebben elmennél innen messze, vissza se néznél, meg se térnél, utaznál el, tovább, egyre tovább, csak ennél-innál, aludnál pár órát, aztán újra és tovább, mintha megállás nélkül, körbe és körbe, keresztbe és kasul.
Működik a hálózat vagy nem működik, az itt a nagy kérdés, mert ha nem működik, úgy érzed, semmi értelme az egésznek és a többinek, ha meg igen, nos, akkor valóban minden rendbe' van, szerelmed. Órákat töltesz vele, kiszámíthatatlan hisztijétől mentsen meg az ég, amikor egyszer csak minden előzmény nélkül ballisztikus ívben tesz rád, és az a legrosszabb, hogy a szoftvert nem lehet rendesen büntetni, csak a hardvert - ha már nem bírod, szétvered a gépet, mondjuk egy kalapáccsal, de ettől a lényeg nem változik. És ez, bizony, az a bizonyos lényeg, az a hétköznapokon hiányzó, sehol fel nem lelhető, ünnepnapokon meg elfeledett, melléfogalmazott, az a valami, amivel - bárhogyan is erőlködsz - semmit nem tudsz kezdeni.
Pedig réges-rég lemondtál egykori vágyaidról, céljaidról, a lobogó hajkoronáról, a fekete gitárról, az aranymikrofonról, a kockahasról, a dagadó mellizmokról, a futballcipőről, a férfiasan tökéletes tekintetről, a trendi ruhákról és frizuráról. Nem akarsz már semmit, csak apró ablakot a világra, amin keresztül a szobád melegéből nézheted, hogy múlik el az idő. Ha nem muszáj, nem mozdulsz ki otthonról, minek fárasztanád magad, a világ zajlik nélküled és helyetted is, nincs jobb, mint nyugiban üldögélni, nézni, bámulni, klikkelni erre, klikkelni arra, talán megnyitni, talán bezárni; Isten nincs, sőt, halott, és te is az vagy, hiszen a program nem válaszol. A Mégse gombra kattintással visszatérhetsz, és ellenőrizheted a program állapotát. Ha az azonnali befejezést választod, akkor minden nem mentett adat el fog veszni. A program azonnali befejezéséhez kattints a Befejezés most gombra.