Spanyolnátha művészeti folyóirat

Orcsik Roland

Az élet csontja


Szabad vagyok —
tehát vásárolok.
És többfunkciós,
mint a számítógépem
új egere.

Még pontosabban:
hipermarket.
Amire gondolsz,
ne keresd,
megtalálod bennem.
Ami nincs,
egy kattintással
megrendelhető.
Előállítom magamból,
ennyi.

Mily szép
pénztári sorban álldogálni,
csinos rendben,
mint az agyaghadsereg katonái,
mint egy sportcipő-reklámban
az öröklétre csalt
hullacsillagok.

Én is arra vágyom, amire Te:
meghalni
semmi esetre sem.

Legyen vége, szólt,
akkor hátha megjön a pénztáros
Kháron is,
s nemcsak az élet csontját
rágjuk unásig.

Legyen, szólt, ki hallgatott.
Maradt volna nyugton,
tudhatta volna,
úgy a legjobb,
tévedés kizárva,
olyan, mint a nincs.
Helyette kattog a szentbeszéd,
majd pihen,
s mint a rozsdás bevásárlókocsi,
nyikorog az egészre.



A kamu diadala


(Mein kamu Nr. 1)

Hitler jó muki volt.
Jól van, no, ne
hadonásszunk azonnal,
mingyár elmagyarázom:
bestsellerében
eredetileg a bacik
kiirtásáért hencegett.
Ám kéziratát
orvul lenyúlták,
kicserélték motívumait,
alaposan átírták.
Rohadt nagy hát a tévedés:
a „rissz-rossz rasszok”-feltételezés
totális félreértés.


(Mein kamu Nr. 2)

Hitler persze nem pusztán jó,
de szép legényke is volt.
Na, nyugi-nyugi,
íme a magyarázat:
semmi köze ahhoz
a felpaprikázott, bajszos
töpörtyűhöz.
Szőke vala, mint a Cola habja,
kék a szeme, diadalívként
csillogott szemöldöke
— non-stop.
Még hogy Ő árja,
csacsiság, hisz szépségének
ma sincs párja.


(Mein kamu Nr. 3)

Mindazonáltal nemcsak jó, szép,
hanem igazmondó is volt,
mint a mesebeli juhászok.
Jaj, nem kell a feszkó,
szimpla a való:
ha beszólt, csak közmondásokban,
nem (handa)bandázott összevissza,
mint a kukacos hamisítványa.
Ah, de mindez hiába,
mert miután Vakarcs-falvában
egy homályos pincében kimúlt,
senki sem sejti,
ki is volt Hitler valójában:
dirr-durr agyú ősfaszista,
vagy csak hétköznapi,
háttérben ügyködő statiszta.



Lángra lobban

Fáradt lovak vánszorognak
vissza a karámból.
Megsaccolja őket a Gazda:
büszkék jobbra, gebék balra.

Lassan távoznak a gebék,
sorban várnak a vágóhídon,
és senki sem hinné el:
a halál számukra váltás.

Aki látta az áldozat szemét,
tudja, pillantása fénylő,
hát csuklyát húz a fejére:
szembe ne nézzen vele.

A sötét csuklya alatt
égetnek az ütések,
lángra lobban a lélek-
zet: porrá égeti a testet.

Másnap reggel büszke
a Gazda a lovakkal.
Elégedetten nyugtázza:
a jövő jobbra, a múlt balra.


Tudósítás Laibachból

Gustav minden előadás után
lehörpintett két pohár pilsenit
— se többet, se kevesebbet —
a Pri Roži vendéglős cimborákkal.

Így kezdődött a karmesteri csoda:
Varázsfuvola és két pohár sör.

Ljubljana ekkor egy folt még
a Monarchia szakadt zsákján,
ám Gustavval megzendült a városka,
amitől beizgult a bécsi hatalom is.

Država skrbi — fintorgott száz
évvel odébb a Laibach csoport,
ipari zajokká zúzva a szép hangzású jövőt,
amitől izgult a belgrádi hatalom is.

Birodalom bomlott birodalomra,
fülbevájó zenei aláfestéssel,
közben minden maradt a régi.
S ha másért nem: a zenéért megéri.


Mahler vidám tudománya

Mert a zene öntörvény;
mintha pisilnél a márvány
szarkofágba zárt bálvány
örökké ökör valóságára.