Spanyolnátha művészeti folyóirat

Jámborné Balog Tünde

Rongybaba


(51. hét eleje)
Legyen készen. A feje még hiányzik, a lényeg, a legaprólékosabb, varrogatom, de annyira későn alszik a lány, nem látok már, tű kicsusszan, fáradok. Ekkor még tanítunk, rendesen folyik az okítás, háromnegyed nyolckor kezdünk, amikor elhallgat a karácsonyi zene a sulirádióban, csengő be, mi is, úgy teszünk, bírjuk, jókedvűek vagyunk, még tartalmas, nem lötyögjük el, beszélek, beszélnek, írnak, javítom, a diákjaim biztatnak, hogy az idei utolsó napra majd ők hoznak klassz történeteket, az lesz az ajándékuk, ne készüljek, csak hallgassam őket, láthatják a babavarró szememet.

 

Amikor két nap van szentestéig, elő kell szednem az angyalkákat, majd pulyka a hűtőbe, mák darálva, gesztenye válogatva, aszalt szilva ázik, hal hiányzik, baba készül.

 

(51. hét vége)

Lehet ez lesz utolsó ajándékbaba, nagylány, még talán örül, még ráhajtja a fejét a fejére, ha kész lesz, de lehet, csak úgy tesz, szereti, legközelebb nem lesz baj, ha csusszan a tű, legközelebb lehet, ajándékszövegek sem lesznek, jövőre más lesz, lehet minden.

 

Most is. Ünnepmásnap az úton, amikor csak az induljon, akinek elengedhetetlenül szükséges, nekünk az, öten az ötfősben, követjük a hóakadály-elhárító villogást, pályán vagyunk, sárgát adtunk magunknak, vésztartalékkal készülünk.

 

(52. hét eleje)

Legszebb a baba. Az arcpírt már közösen varrtuk, kiszállunk hógolyózni, közös színemlék, nevetnek rajtunk, pirulunk, a hideg átüt, kijavítom magam, erre nem készültem, hallgatok.

 

(vége)

Arra tanítom, ne lötyögjük el, legyen tartalmas, kemény a hógolyó, édes a gesztenye, fokhagymás a pulyka, induljunk el, amikor kell, legyen a lényeg kész, vesszen a többi, csak hallgasson, ahogy beszélek, megjegyzett klassz történeteket, lehet az idei utolsót, javítson, ki.