Falvédő
Versre vers jön, napra nap.
Építem a nagy falat.
Rakom, lassan negyven éve.
Évre év jön, szóra szó.
Nem túl szórakoztató.
Lopva pillantok a mélybe.
Diszkrét nyomás bal felől.
No persze: a fal bedől —
majd egyszer. Ez csak röpke jel.
Az ember hát elpipál,
míg a mellkas palpitál —
azért egy csöpp nyugt tökre kell.
Relax a mellkasoknak:
világos, kell ma soknak.
Avítt, de nincs jobb ötletem.
Ám ha unott is a dal,
nekem ez van. Ez a fal.
S ha borulni kezd, lökhetem.
Táncrend
Ősz.
Becsavarodott a természet!
Hull a:
szilva a fáról,
z elsárgult levél,
pelyhes fehér hó,
rabló szelek.
Télütés.
Talajmenti agy.
Mithrász úr, kérem!
Egy fordulót!