Spanyolnátha művészeti folyóirat

Kürti László

Mint holdon a telkek

Éjjeliszekrényemen a rágód. Szikkad a hajnal.
Gyűlnek a szentek, koldus testek a járdán.
Nyitva az ablak.
Még fénylik a párkány.

Csípősek a percek. Új élet: csippan’ az óra.
Foszlik egy álom, foltozom egyre.
Kusza emléked,
nyirkos tenyeremben.

Ősz van, a város, sárgul az arcom. Magamra hagytál.
Zajlik az utca. Csorgó reggeli lelkek.  
Asztalomon végre
                               szétroppan egy üvegpohár.
Üres vagyok, mint telkek a holdon.