[verdes fekete]
elrepült neon szárnyain a folyó
csupa hamu maradt utána
pislákol a lámpa
oda-odaég rá néha egy bogár
tüdejét teleszívja
szíve verdes fekete madár
szemére csillag éget jelet
ismeri a homályt
feneketlen sötétség
húzza össze szemöldökét
membránján gyerekfejnyi basszus remeg
villanypóznán ring egy ökölnyi szeretet
[üres test]
látja ahogy eloszlik a hang
az utcasarkokon
sáros félelem
szórólapjaival rátalál a legfeketébb
továbbmegy mindig
ez lehet az oka hogy
messze a téren az egyetlen
üres test
átsüt rajta a nap
árnyékát pulóvere alatt lopta haza
[porcelán]
robot gerincén
érzi hogy fut benne
hófehér elektromosság
porcelán szemein
a szeretet arca
ahogy egy tükörgömbre feszül
mélyen belenéz a
mellkasába olvad
egy tenyérnyi hó