Spanyolnátha művészeti folyóirat

Tenczer Tamás

KALAMAJKALAND

Bibók Bea képeihez

A vagányok mentén csak óvatosan ám! Tessenek vigyázni! Ott, ahol alig tudható, hol a határ. Az állomás igyekszik-e a mélybe, avagy az aluljáró indulna éppen az esti gyorssal. Mint forgóajtóban az egymásnak feszülő ellentét-indulatok. Nem bírnak egymással. Ingázás van, no meg ingadozás. Váltóknak meg se szeri se számla. Change money meg befagyás. Hol az árfolyam, hol az áramfolyam borzol ideget s idegent. Áram- és vámszedők szedelődzködnek. Van, ki hosszú útra cihelődik, s akad, aki egy gyors menetre esküszik. A fekete vonat már csak emlékként él, maholnap nosztalgia. Jöttek és mentek, mára eltaszítottak lettek, jöttmentek. Senkinek sem kellettek. Fejállomás, mégis bűzlik valami, aztán csak hal. De mielőtt végleg, hát úgy egyszer isten igazából megtapasztalni milyen az, mikor száll a 424-es. És az egyszer nem tolatás közben. Az sem baj, ha nem a Rákóczi úton, a Blaha irányába. Mert abból mindig csak a kalamajka van.