Spanyolnátha művészeti folyóirat

Dobrik Rezső

sűrű idő a miskolc-budapest viszonylatonsűrű idő a miskolc-budapest viszonylatonsűrű idő a miskolc-budapest viszonylatonsűrű idő a miskolc-budapest viszonylatonsűrű idő a miskolc-budapest viszonylatonsűrű idő a miskolc-budapest viszonylatonsűrű idő a miskolc-budapest viszonylatonsűrű idő a miskolc-budapest viszonylatonsűrű idő a miskolc-budapest viszonylatonsűrű idő a miskolc-budapest viszonylatonsűrű idő a miskolc-budapest viszonylatonsűrű idő a miskolc-budapest viszonylatonsűrű idő a miskolc-budapest viszonylatonsűrű idő a miskolc-budapest viszonylatonsűrű idő a miskolc-budapest viszonylaton

sűrű idő
a miskolc-budapest viszonylaton

mennyi kép fér el a miskolc-budapest viszonylatban? hogyan rohan el a táj, hogyan rohanunk el mi a táj mellett? mennyi jelenet, pillanat rögzül, miközben kifelé tekintünk a vonat ablakán? az elfutó és rögzített képek utólag szintén megannyi hangulatot idéznek.  a tudatos és véletlenszerű kompozíciók a sorozatban egységet alkotnak. tudatos, mert az esetek nagy részében megkomponált fotókról van szó. emellett véletlenszerű, hiszen az elrobogó táj rögzítése technikailag sokszor ekképpen zajlott. a koncepció szempontjából nagy jelentősége van az utólagos válogatásnak. az út során sok fénykép rögzült és sokszor csak a véletlenen múlt, hogy az exponálógomb lenyomása épp egy (számomra) izgalmas pillanatot rögzített. a számos jelenet, a két óra, az elrobogó táj így sűrűsödött össze a látható sorozattá.
 a technika az egyik eszköz, ami besűríti az időt, a másik a tudatunk, amelyre vetülnek, amelyben tükröződnek a látott jelenetek. ez pedig kiben-kiben más képet hoz létre.