Spanyolnátha művészeti folyóirat

Tétényi Csaba

Fotóalbum

BattaCsabaDucato

Klón

Megállunk, kiugrom a Ducatóból, egy perc, szólok vissza Misi bácsinak, belépek a kapun, a torkom száraz, nyelni alig tudok, az üdítőre gondolok, a harmatos műanyagra, a szúrós szénsavasságra. Lemegyek a lépcsőn, át az ajtó helyén lógó szalagokon. A pult előtti asztalnál Ördög, Halál, Klón és Klári néni kártyáznak. Ördög és Halál két kortalan törzsvendég, ráncos arcuk talán örökké mosolyog, talán nem. Klón zilált, negyvenes fickó, borostás, szerény. Odalépek, köszönök, mindjárt, drágám, mondja Klári néni. Hirtelen felcsattan, vaskos káromkodás kíséretében szidja le a Halált, mert eldobott valami lapot, amit nem kellett volna. Az asztalra csapja a kezében levőket, feláll, a pult mögé megy. Egy nagy üveg kanada szárazat kérek. Elmosolyodik. Kinyitja a hűtőt, kiveszi, elém rakja. Fizetek. Valaki hozzám ér, megkocogtatja a hátamat. Megfordulok, Klón az. Hogy megy a munka, azt kérdezi. Jól, felelem, dögmeleg van, de azért megy. Bólogat, helyes. Elköszönök, megyek. Fel a lépcsőn, ki a kapun. Bepattanok a venbe, Misi bácsi gázt ad. Szisszen a kupak, iszom, nagyon jólesik. Hátraadom a palackot, igyanak a többiek is. Legurulunk a lejtőn, jobbra a Lehoczki-rencs, kint egy traktor, talán Feri ül benne. Elérjük a körforgalmat, szokásomhoz híven megnézem a három kéményt; ha vonattal megyek a szomszéd vonalon, akkor is látom őket. Beérünk, ahogy egy helyi haverom hívja, Batta Citybe. A táblán a "vízélettani" helyett megint "vizelettani laboratórium"-ot olvasok, régi ügy, balra kanyarodunk. Játszótér, zöldséges, szép nagy dinnyék, remélem, mézédesek, most érzem a számban az ízt. A múzeumnál megállunk, Kököjszi kiugrik, mi megyünk tovább. Átvágunk a lenti lakótelepen, utcaneveket képtelen vagyok megjegyezni, gondolom, viszont bárhová eltalálok. A bolt oldalánál leparkolunk, Bobojszával kiszállunk, elköszönünk Misi bácsitól, akkor holnap reggel, bevágjuk az ajtót. A postára kell mennem levelet feladni. A bolt előtt ácsorog Klón, önkéntelenül gyorsítunk, át a zebrán. Pontosan azért kapta a Klón nevet, mert az ember összefut vele az Ófaluban, aztán tíz perc múlva a központban, és mivel se kocsija, se biciklije, ez nyilván csak úgy lehetséges, hogy több van belőle. Persze, láttam már stoppolni, de akkor sem túl hihető. Ha elhajtunk mellette, integet, ha találkozunk, kezet fogunk, megkérdi, mi a helyzet. Noha jó ismerős, fogalmam sincs, mi az igazi neve, miből él. Átvágunk a furcsa templomok terén, szemben Szent István, vagy ahogy egy helyi haverom nevezte, Batman szobra. Biztos azért mondta, mert úgy tárja szét a karjait, mintha épp leszállna. A jobb oldalán kis állatok bújnak elő a zsebéből vagy a ruhája fodraiból, furcsa. Meghúzom a kanada szárazat. Te, Bobojsza, kezdem, nem tudod, mi Klón igazi neve? Valamilyen Laci, feleli, nem tudom. Honnan veszed, kérdezem. Levi mondta múltkor, valami üzletember volt, aztán volt egy balesete, asszem. Ja, és vannak rokonai, folytatja, az Ófaluban meg a lakótelepen is, a szülei meg a testvére, de ez nem biztos, nem tudom, melyik hol, és általában azoknál alszik. Ezt mondta Levi legalábbis, vonja meg a vállát, kiveszi a kezemből az üveget, és iszik egyet. Levi helyi srác, nyilván tudja, gondolom, és hátrapillantok az ABC felé. Lehet, hogy még ott van, bár innen már nem látszik. Kinyitom a postahivatal ajtaját, belépek. Kellett nekem megkérdezni, mondom magamnak. Bár ettől még nem világos, hogy lehet egyszerre két helyen. A Laci.