Spanyolnátha művészeti folyóirat

Sumonyi Zoltán

B.Artók+B.Écs

B. Artók levele Müller—Widman asszonynak, Bázelbe

(Budapest, 1938. április 13., a német nyelvű levél V. Álságos Á. Tirata)

 

...Együttérzése jólesett. Igen

szörnyű napok voltak, de azt hiszem

fölösleges hosszabban erről írni...

Az Ausztriát ért támadást, s a náci

veszélyt Ön úgy jellemzi, mint ahogy

mi éltük át. — Már csak egy dolog

borzalmasabb számunkra: látva sorsát

előbb-utóbb meghódol Magyarország

e rabló-gyilkos Rendnek. — Most kapom

a hírhedt kérdőívet: „Fajrokon,

vagy német vérű?” S vészjóslón: „Nem árja?

Hol és mikor sebesült meg?” (Na, látja

itt azt felelném: márciusban, B. Écsben!)

De válaszra se méltatjuk, se én, sem

Kodály az ily kérdezgetéseket!

Mert nem csak jog- s törvényellenesek,

de becstelenek is! — Hogy itt majd élni

s dolgozni hogy lehet, még elképzelni

se tudhatom. — Hiszen tulajdonképpen

hogy kivándoroljak, kötelességem

lenne most, ameddig még lehet, — de így

ötvennyolc évesen?! Fáraszt és szégyenít

a gondolat, hogy újra kezdjem másutt

a kenyérszerzés gondjait. Már fásult

vagyok hozzá és semmit el nem érek

e lépéssel, mert ilyen körülmények

között folytatni azt sehol se tudnám

mit itt kezdtem, és legigazibb munkám...

És engem aggaszt már: pusztulnia

(Magyarország és Csehszlovákia

után) például Belgiumnak, Svájcnak

mikor kell majd?! — Ott milyen idők járnak?

Bár... tudjuk: mindig, mindenütt akad

ezer ember, ki hirtelen „szabad

akaratból” megkéri: s a SZABADSÁG

VÉDELMÉBEN bevonul Németország...