Spanyolnátha művészeti folyóirat

Turbuly Lilla

Jó B. Artókom,

holnapi találkozónk részleteivel, ím, jelentkezem. Ne higgye, hogy fölös óvatosságból titkoltam eddig a pontos helyet és a válságszakértő személyét, akire embereim — hosszas kutatás után — rátaláltak. Reménylem, sőt, hiszem, hogy Önt is meggyőzi majd az a forradalmian új megközelítésmód, amit szakértőnk képvisel, és ami alkalmas lehet mindenféle költségvetési hiány kezelésére, s ezáltal halódó gazdaságaink felélénkítésére.

 De róla majd később! Először arról, hogy leli meg találkozónk színhelyét. Kérem Önt, öltsön köznapi ruhát, és legfeljebb egy közeli munkatársát hozza magával! Így teszek én is, elkerülendő, hogy terveinkből bármi időnek előtte kiszivároghasson. Kiinduló pontja legyen az Opera melletti villamosmegálló. A villamos számát nem írom le, kérdezze meg a futárt, ki e levelet eljuttatja Önhöz, megvan-e még a 32! A szám, mit erre válaszolni fog, megegyezik a keresett járat számával. (A szójátékot nem értem, de embereim szerint Ön érteni fogja, sőt, a benne rejlő párhuzam se lesz ellenére.) Mielőtt felszáll, vegyen jegyet, és azt érvényesítse is. (Ezt csak azért írom, mert embereim szerint önöknél nemzeti sport a jegy nélküli utazás, de ezt nem nagyon hiszem, talán csak vicceltek velem.) A villamosút hosszúra nyúlik majd, és talán azt fogja hinni, sokkal korábban le kellett volna szállnia, de kérem, legyen türelemmel! Akkor se higgye, hogy eltévedt, ha a belvárostól távol eső, egyre kevésbé csillogó vidékre ér, ahol csadorba öltözött asszonyok sétáltatják gyermekeiket, és nyugdíjasok húzzák maguk után gurulós bevásárló szatyraikat a piacról hazafelé menet. Egy idő után nem lesz már járdasziget sem az út közepén, ha megáll a villamos, az úttestre kell lelépnie az utazónak, de ne aggódjon, az autók megállnak majd, és megvárják, míg átsétál előttük az út túloldalára. (Azt gondoltam, ezt felesleges hangsúlyoznom Önnek, de embereim szerint nem az.) A harmadik ilyen szigettelen megállónál szálljon le, jó uram, aztán kanyarodjon balra! Jellegtelen, szürke és barna, két-háromemeletes kockaházakat lát majd maga körül. Vágjon át a kis ligeten, sétáljon el Grillparzer egyik kevéssé ismert, a helyi népnyelv által sajnálatos módon „Lópofának” becézett mellszobra előtt, aztán a liget túlsó oldalán vásároljon egy Kerületi Harsonát az újságostól! A második oldalon talál egy sérvkötő hirdetést, abban egy házszámot. Ott lesz a közelben, keresse meg! Az első emeleten, a lépcsővel szemben lévő lakásba csengessen be, de ne akárhogy, az ajtó közepén egy kulcsra emlékeztető szerkezetet talál majd, ami valójában csengő. Fordítsa kétszer jobbra, aztán egyszer balra. 

  S hogy ki nyit majd ajtót? Most elárulom. Egy honfitársnője lesz  a vendéglátónk, de honfitársnőm nekem is, éppen úgy. Frau Raady 79 éves múlt nemrégiben. Önöknél született, de tizenhat éves kora óta minálunk él. Költségvetési szakértővé 12 testvére, a háború, iszákos, de már régen megboldogult férje, egy sajnálatos baleset és az azt követő hosszú felépülése tette. Igen barátom, egy öreg, púpos varrónőhöz invitálom, aki gyönyörűségesen szájharmonikázik, nem telik el nap még ma sem anélkül, hogy ómódi Singer varrógépéhez ne ülne, amit még nászajándékba kapott 1948-ban, és ő főzi a legjobb habos kakaót, amit valaha ittam. Bizton remélheti, hogy Önt is megkínálja.  

Akkor holnap, jó B.Artókom. Várni fogjuk.

Őszinte híve: B. Écs

 

P.s.: Váltócipőt feltétlenül hozzon magával!