Spanyolnátha művészeti folyóirat

Kupcsulik Ágnes

Az amazon

 

Titkos társaság tagja. Álcát hord.

A buszon átadod neki helyed.

Szalámit árul, tanít, vagy bort bont,

lehet, ölébe hajtod épp fejed.

 

Az avatás néhány perc. Nem remeg.

Szike fehér, lágy szövetbe szalad,

eldőlt mi fontos, mi esetleges,

szép jelképe elmegy, a rém marad.

 

Többé nem kérdez, tud minden választ.

Ha nincs már mit adjon, körbe tekint,

hiszed, elmossa a tésztás lábast.

 

De ráront a rémre. Fordul. Kéken,

nemtelen lény — szárnya nincs, kardja van —

áll a felfelé hulló békében.

 

 

Mária Magdolna

 

nem fért ki

nem baj elég ennyi is

mondta az ügyintéző mikor nem írta be

új személyi igazolványomba a magdolnát

mindig is magdinak szólították

ahogy engem néha szülőfalujában

olyankor a legszebb élni

kurva

mondta rá dédnagyanyám tizennégy évesen

mert minden reggel kimosta egy szem harisnyáját

formázta nevem

és fölvette fagyos télbe is vizesen

egyszer elém jött az iskolába

úgy féltem hogy az osztálytársaim előtt is

aranypunásomnak szólít

sokat kellett könyörögnöm hogy ünnep előtt

két nappal ne adja át az ajándékomat

utállak

írta apánknak majd fiút fogant

bármi történjen is mindig szeretni foglak

fülem mögé simította a hajam

olyan jó volna nem átkozni

jó megbocsátani neki

aki miatt

húsz éve irtózva kell néznem

meggyalázott okiratomat

 

 

harmadosztályú helyen

 

ittunk

politizáltunk

egyszer csak

szépek a melleid mondta

nem is sejti mennyire helyénvaló manapság a többes szám

gondoltam

nézhetem kérdezte

bólintottam

azután

ittunk és politizáltunk