Spanyolnátha művészeti folyóirat

Géczi János

Géczi János + P.Écs

a szerző közös projektje a PTE_MK festő szakának másodéves hallgatóival

Az elmúlt félévben a PTE Művészeti Kara hallgatói részére olyan művelődéstörténeti karakterű kurzus vezetésével bíztak meg, amely műhelymunkára épül. A hallgatók hétről hétre a saját reflexióikkal kiegészített, forrásközlésnek megfelelő módon dokumentált, általuk véletlenül föltárt  (megtalált) műveket hoztak az órákra, amelyeket a megnevezetlenségből kiemelve beszéd tárgyává, s egyben saját alkotói világuk részévé kívántak tenni. A program utolsó szakaszában a hallgatók — amikor a hazai elektronikus művészeti sajtó vizuális megjelenésének s a művész önreprezentációjának a feltárására vállalkoztak — azt kapták feladatul, hogy a Spanyolnátha projektjéhez, lehetőség szerint csoportosan kapcsolódjanak.

Géczi János





Tompai Ildikó


Szia Écs!
A múltkor félbeszakadt ügyünk kapcsán írok neked, tudod, minket is támad elég sok oldalról a válság. Legutóbbi találkozásunkkor csak épp érintettük a dolgot, de mára úgy érzem, sürgetővé vált az ügy, és kérnélek ide, hogy hivatalosan a sajtó előtt is tárgyaljunk a helyzetről, mert úgy látom, téged is érint, illetve fog. Csak röviden vázolom neked a történteket, elöször a képeket tekintsd át. A fiam, tudod, egyetemen zeneelméletet tanít. A diákoknak azt a feladatot adta, hogy írjanak egy dalt a nevemben, képzeljék el, hogy én írom. Erre lekapták a falon logó arcképemet az orruk elé tették (azt hívén, ők most B. Artókok), és olyan szerzeményeket agyaltak ki, amit én sosem komponáltam volna. Ezt ők zenének nevezik? Tudják vajon, mi a zene? Az én zeném? Mit jelent az? Kedves barátom, én attól félek, nem tudják, és ha ezt nem tudják, gondolod, rólad tudnak valamit? Én azt hiszem, nagyon sürgősen el kell jönnöd, és a nyilvánosság előtt erről beszélnünk kell, és az új, a kultúra terén is mutatkozó válságról fórumot kell nyitnunk. Üdvözöllek, és ne halogass semmit!

B Artók


















 

Te Écs! Most nézz rá erre, ott voltam! Beültem az iskolába, és észre sem vettek, érted? Te fel tudod ezt fogni egyáltalán? Nem ismernek engem, B.Artókot? Ez nem recesszió, kérlek, hanem válság. Nevezd, ahogy akarod, de itt ez már nagyon komoly. Régi jó barátok vagyunk, megbízunk egymásban, én tudom, hogy nálatok sem fenékig tejfel az élet, de ezen változtatni kell, és mihamarabb. Mert ha rólam nem tudják, ki a fene vagyok, mit gondolsz, arról van lila gőzük, te ki vagy? Te, még én is alig tudom, igaz, együtt csináltunk egy s mást. Tehát kedves barátom, én azt tanácsolom, itt Európa szívében jelenjünk meg együtt, mint két jó barát, hiszen az emberek két ilyen, hogyismondjam, nagy fejesre jobban odafigyelnek, mint egyre. Még mielőtt kulturális főváros leszünk, na, gyere már, aztán megbeszéljük, hogy jövőre te kapd meg a címet. Csókolom a kezeit Burg kisasszonynak!

 

 

Garamvölgyi Ildikó

 


Hátat fordítanak nekem. Hátat fordítanak a művészetnek?

 


Juhász Dorina

Kottafoglalás

Újabb őrület: Bartók-imádat a Rókus-domb felett. Álarc mögé rejtőzve diákok riogatnak az utcán és a felsőoktatási intézményekben, kettős látásban szenvedek.... Folyton rettegek, illegálisan terjesztik a Bartók-szerzeményeket. Sürgős tárgyalásra lesz szükség, feltétlenül el kell jönnie, mielőtt a határon túlra terjed a súlyos kór. Barátsággal: B.écs.

Tóth Zoltán