Spanyolnátha művészeti folyóirat

Lukács Zsolt

„Sárkányföldje"

Jól tudom, hogy e tájék — amit a rómaiak Emonának, a németek Laibachnak neveztek — nekem nem szülőhazám, csak egy kis ország — szoktam is volt mondogatni, majdcsak megnő egyszer —, „Sárkányföldje" (ugyanis Ljubljana jelképe a sárkány), nem messzeringó gyerekkorom világa, hisz ide a sors és a tudomány rugdosott. Nem belőle nőttem ki én, s remélem, testem se e földbe süpped el — bár ez oly' mindegy. Itthon vagyok? Ha néha lábamhoz térdepel egy-egy bokor, nevét is, virágát is csak szótárból kutatom, vagy alig tudom, mint ahogy azt sem, hogy merre mennek, kik mennek itt az úton.
Ám ismerem művészeit, költőit, irodalmi életét. Az embereket, akik itt élnek s alkotnak, és akik miatt ez a város kedvesebb lett nekem. Pár éve sok fiatal költővel vettem fel a kapcsolatot, mert egy antológia tervét dédelgettem magamban, egy antológiáét, amely a szlovén lírát mutatná be — fiatalon és fiatalosan. A kapcsolatfelvételből született első műfordítások a Spanyolnáthán láttak napvilágot. Innen indult a fertőzés, hogy aztán járvánnyá dagadjon, hiszen a közlésnek köszönhetően más országokból más lapok is érdeklődni kezdtek a szlovén költészet iránt.
Először az erdélyi Székelyföld, majd a vajdasági Híd szerette volna megismerni, olvasóival megismertetni az eddig elhallgatott fiatal szlovén költőket, de a felvidéki Szőrős Kő is jelezte igényét. A szlovén fiatalok verseinek gyűjteménye aztán jelentős anyaggá növekedett, olyannyira, hogy 2007 nyarán önálló kötetben, a Parnasszus könyvek sorozatban Küszöbön aludni címmel meg is jelent.
Idén az Európai Unióban Szlovénia a soros elnökséget betöltő állam. Ebből az alkalomból szeretnénk bemutatni Ljubljana kulturális életét, s nemcsak újabb versekkel az eddig ismert fiatal költőktől, hanem képzőművészeti alkotásokkal, és a Metelkova néven ismert alternatív kulturális központ képeivel, az ott zajló művészet- és kultúraszervezés rövid leírásával, hogy a megfertőzött olvasó egy kis bepillantást nyerjen a szlovéniai fiatalok életébe.