Spanyolnátha művészeti folyóirat

Loschitz Ferenc

Kósza dal

Kószálok benned

kószálsz te bennem

két pihe-lábon

szárnyaszegetten

 

földről indultunk

a mennybe szállunk

kevés az isten

dolga minálunk

 

piros az arcod

piros a szájad

csillagok hívnak

őr-katonának

 

óvjuk a fényük

óvjuk a fényed

sugarat hordok

halkan elébed

 

kószálok benned

kószálsz te bennem

szólj ha a szívem

ne hitegessem

 

egy szerelemmel

abroncsba kössem

temetett árnyak

súgnak mögöttem

 

aranyhaj-tenger

aranyhaj-bála

legszebb titkodba

rejts éjszakára

 

ne fázzam mégsem

mint Hold megyek fel

csillagos égre

földi örömmel

 

úgy szerelembe

legyek bekötve

kötélen húzzon

vissza a földre